Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - REZENZIÓ - Rácsok Gabriella: Reframing Theology and Film: New Focus for an Emerging Discipline
Rácsok Gabriella hasznos lehet ez olyan filmek esetében, amelyek ábrázolásmódjait olykor megbot- ránkoztatónak találjuk — talán éppen puritán vagy janzenista gyökereink miatt. Az orosz filmrendező, Andrej Tarkovszkij mozgóképi ikonográfiájának elemzésével Gerard Loughlin teológus segít megérteni azt, hogyan közvetíthet egy film vallásos tartalmat, illetve hogyan teheti lehetővé a transzcendens egyfajta vizuális megtapasztalását inkább képi eszközökkel, mint magával az elbeszélt történettel. Robert K. Johnson, a kötet szerkesztője azzal zárja ezt a részt, hogy a középkori szövegértelmezés négyes sémáját újraalkalmazza a filmekre: a szószerinti mögött hogyan találhatjuk meg a szimbolikus és erkölcsi jelentést, illetve ezek végső soron hogyan juttathatják el a nézőt a valóság egyfajta üdvös ismeretére. A kötet újszerű megközelítései - mint egy szokadan kamera beállítás - új távlatokat nyithatnak meg a filmnéző számára, és további kérdések, nézőpontok vagy éppen ellenvetések megfogalmazásához vezethetnek. Azok, akik egyszerű, gyakorlatias „hogyan, csináljuk” útmutatást várnak a kötettől, csalódni fognak, mint amikor egy lelkipásztor kész igehirdetés reményében üt fel egy kommentárt. A könyvben található tanulmányok mindazonáltal nemcsak a tudományterület teoretikusainak szolgálhatnak értékes meglátásokkal, hanem mindazok számára is, akik azokat a gyakorlatba szeretnék átültetni, mivel olyan fontos exegetikai és hermeneutikai kérdésekkel foglalkoznak, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha azzal az igénnyel lépünk fel magunkkal szemben, hogy jobban értsük a mozgóképi megjelenítést és az ahhoz tartozó jelentésalkotási folyamatot. /^0RM/%\ { -„ SÁROSPATAK *) v, ÖfcOtOtAG' 116 Sárospataki füzetek 2010/4
