Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország első Nemzeti Munkatábora - a sárospataki diákok útépítése

Magyarország első nemzeti munkatábora

Ha a táborban végzett munkát szeretnénk számszerűsíteni, megállapíthatjuk, hogy az átlag napi 22 fős munkáslétszám mellett a résztvevők összesen 910 hétórás munkanapszámot dolgoztak, 3134 négyzetméter erdőterületet tisztítottak meg, 175 fát vágtak ki, 1097 köbméter földet mozgattak meg. Tevékenységük munkaértéke mintegy 900 pengőre tehető, melyből 60 pengőt visszajuttattak a vármegyének, a többit élelmezésre és utazásra fordították.93 Az anyagiak gondos vezetéséről rendkívül pontos és alapos számlakönyvek tanúskodnak, a tábor kézzelfogható végeredménye pedig egy kétszáz méteres, teljesen új útszakasz lett a hegyoldalban.94 A tábor eredménye azonban — mint láthattuk — közel sem a véghezvitt (egyébként a diákoktól nem csekély) teljesítményben keresendő, sokkal inkább eszméltető hatásában, utóéletében. Újszászy maga sem öncélú tevékenységként értelmezte, hanem tágabb eszmei keretek közé helyezte a tábort, melyben szerinte elsősorban a nevelési célzat dominált — szemben a nemzetpolitikai és szociális célzatú európai példákkal. Szerinte egyrészt „a jövő uralkodó életformája a kollektív életközösség lesff, másrészt a személyek individualizmusát felváltja a nemzetek individualizmusa, vagyis a nacionalizmus. Láthattuk, hogy e fogalomnál ugyanakkor határozottan elhatárolódott a „divatos koreszméktől’, nacionalizmusa inkább a szociográfus Szabó Zoltán által képviselt „patriotizmusra” emlékeztet (bár, Szabó ódzkodott mindenféle kollektivitástól). Újszászy érvrendszerében e cselekvő, kollektív honszeretetnek vált legjobb iskolájává a munkatábor.95

VI. Az újabb kísérletek

A következő évben a munkatábort ugyanott, ugyanolyan felépítés szerint tartották meg, folytatva az útépítést a Bodnár-völgyben. A cél az út által „közelebb hozni az Alföldet’, így könnyítve meg — egy 15 km-es kitérőt megszüntetve — a szőlősgazdák szállítási lehetőségeit.96 A munkatábor időtartama ezúttal négy hét volt (egy turnusban), a munkaidő hajnal öttől délután egyig tartott, a résztvevők „a munkanélküliség kenyerét pusztító diákok’ meg-megújuló rémképe miatt ezúttal külön is hangsúlyozták, hogy csak olyan munkával foglalatoskodnak, melyet senki más nem vállal el. Talán éppen a kritikus hangok miatt ezúttal már tudunk fogadott napszámosokról is. Egy lap szerint a kis fatönköket a munkások szedték ki, míg a nagyokat — melyek darabjáért fél pengő járt — otthagyták a diákoknak. így, valószínűsíthetően a két csapat külön-külön dolgozott a terepen.97 Az időjárásnak természetszerűleg kiszolgáltatott munkatábornak az első két hétben mindösszesen hat óra munkavesztesége volt esőzés miatt, hiszen, míg az állandó forróság csupán lassította a munkát, addig egy tartós esőzés már el is lehetetlenítette volna azt. Továbbra is önfenntartóak voltak, a vármegyétől minden kitermelt köbméter föld után kapott 0,8 P-ből oldot53 SRKTGyA, Fsz. Kt. 3280.

54 SRL, 1935/38,210.

95 ÚJSZÁSZY Kálmán, A sárospataki főiskola munkatábora = Újszászy Kálmán emlékkönyv..., 226-228. A szociográfus Szabó Zoltánhoz: ANDRÁS Sándor, Szabó Zoltán haza- és nemzetszemlélete, Holmi, 1991/1, 75-85, 1991/2,187-202,1991/3, 340-350.

96 Magyar Jövő, 1936, július 22, 4-5.

97 Határőr, 1936, július 11, 2.

2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 75