Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Győri L. János: Reformátusság és magyar irodalom - különös tekintettel Móricz Zsigmond irodalmi munkásságára
GYŐRI L. JÁNOS azaz a 16. században erősödött meg, s ebben a reformáció is meghatározó szerephez jutott. Károlyi Gáspár bibliafordítása (Vizsoly, 1590), Szenei Molnár Albert ma is énekelt művészi zsoltárfordításai (Psalterium Ungaricum, Herborn, 1607), a nagy számban megjelenő anyanyelvű prédikációk, egyházi énekek, bibliamagyarázatok jelentős mértékben formálták az ekkor kialakuló magyar irodalmi nyelvet. Az első magyar nyelvű ábécéskönyveket, nyelvtanokat, szótárakat, lexikonokat is többnyire korabeli prédikátorok hagyták ránk. A 17-18. századi ellenreformációs törekvések következtében átrendeződő felekezeti arányok ellenére az írástudók körében még a 19. században is református túlsúly volt tapasztalható hazánkban. Közismert, hogy az elmúlt 250 esztendő magyar klasszikus írói, költői közül Csokonainak, Fazekas Mihálynak, Kölcseynek, Aranynak, Jókainak, Petőfinek, Móricz Zsigmondnak, Ady Endrének, Tóth Árpádnak, Szabó Lőrincnek, Szabó Magdának családi neveltetése vagy iskoláztatása révén erőteljes református kötődései voltak. Különös — a művelődéstörténet-írás által eddig nem igazán jegyzett — hatást gyakorolhatott a református papi lak számos magyar gondolkodó fejlődésére. íróink, költőink közül a 19. században Tompa Mihály, Baksay Sándor, Tolnai Lajos, Szász Károly, a 20. században Fülep Lajos és Makkai Sándor hivatása szerint is református lelkész volt. Kármán Józsefnek, Ignácz Rózsának, Szilágyi Domokosnak édesapja, Csokonainak, Móricznak, Adynak nagyapja gyakorolta ugyanezt a hivatást, de református papi ősökkel vagy közeli rokonokkal rendelkezett Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Szabó Magda is. A református parókia a kevéssé polgárosult magyar agrár társadalomban bizonyos tekintetben a hiányzó polgári miliőt is pótolta, így válhattak ezek a szellemi szigetecskék az egyházi iskolák mellett a magyar nyelv és irodalom valóságos őrhelyeivé. Móricz Zsigmond írói kibontakozásában meghatározó szerepe volt a paplány édesanyának, Pallagi Erzsébetnek, aki a parasztivállalkozói lét gyötrelmei között vergődő Móricz Bálinttal szemben egy finomabb, polgáribb ízlést örökített gyermekeire. Minderről 1939-ben így vall az író az „Életem regényé”-ben: „...a két ház már kisdiák koromban feltűnt nekem, különös fekvésével, s a debreceni kollégiumban megindított diákfantáziával és szépen fejlődő egocentrikus világrendépítéssel, kivételes szerepet szántam nekik. A két ház ugyanis a szüleim háza. Az egyik az apám, a Móricz Bálint öröksége, a másik az édesanyámé, a Eallaghy Erzsébeté... Csupa szimbólum. Anyám háza a keleti: ez a fészek, az eredet, az ex oriente lux. Apámé a nyugati, ajövő, a kultúra iránya... Édesanyám romantikus ember volt... A nemes érzelmek uralkodtak, ha nem is rajta, de gondolkodásán. A szeretet, becsület, barátság jóság önfeláldozás s mindennek a csúcsa a szerelem volt az ő álma, ideálja és istenülése. De nemcsak az övé, az egész &or ezekkel a terhes, gyakorlatilag oly nehezen keresztülvihető ideákkal volt tele. Ezeket tanították az iskolában, a prédikáló széken; minden öreg minden fiatalt ezgel támadott meg ez volt az a valláserkölcsi nevelés, amelyet a liberális korban talán a legmagasabbra fokozott a középosztály, legalább is a dialektikában. El a el is ismerték, hogy az élet rácáfol az elvekre, mert az élet gonosz és rút, de az elvek érvényességét fenntartották. ’2 Nem lehet kétséges, hogy az édesanyai örökségben kell keresnünk a Eégy jó mindhalálig Nyilas Misijének idealizmusát is. A magyar református szemlélet második, az irodalomra is hatást gyakorló tényezője az erőteljes biblicizmus, ami a Szentírás hatását jelenti tartalomban, nyelv2 MÓRICZ Zsigmond: Életem regénye, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1953, 24. kk. 54 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2010/4
