Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: A magyarországi protestáns pátensharc záró szakasza
hassa fenn a közrendet és a nyugalmat. Megkapta,10 noha már 1859. november 25- én kapott ilyen felhatalmazást. Január 23. és 30. között, amíg a magyarországi protestáns küldöttség Bécsben tartózkodott, a minisztertanács nap mint nap foglalkozott ügyével. Január 25-én a református vallású Bruck pénzügyminiszter javasolta néhány küldött magánkihallgatáson történő fogadását, gróf Nádasdy igazságügyminiszter Vay Miklós fogadását javasolta, (e két miniszter a későbbiek során is a protestánsokkal történő megegyezést szorgalmazta, Nádasdy a belpolitikai zavaroktól erősen tartott), Thun helyeselt, a császár is elfogadta.11 Január 25-én történt bizonyos előrelépés, Rainer főherceg magához kérette Vay Miklós bárót és megtudakolta, hogy mik a feltételeik. Vay kérte a pátens és az arra vonatkozó miniszteri rendeletek visszavonását, az 1848- ban érvényben lévő magyarországi protestáns egyházalkotmány helyreállítását, a betölteden vezető tisztségekre a választás engedélyezését, aztán a régi törvények szerint országos zsinat tartását, ahol az megtárgyalja a pátenssel közölt egyházalkotmányt, és nyilatkozik róla. A pátenses egyházalkotmánynak autonóm zsinaton történő megtárgyalására vonatkozó ígéret engedménynek számított, amit a kormányzat köreinek egy részében biztató jelnek tekintettek.12 1860. január 26-án Révész Imre írta meg az autonomisták számára Tájékozás címen az új helyzetben teendőket tartalmazó iratot. Ebben megtiltották az egyház régi vezetői a lelkészeknek, hogy a politikai hatóságtól rendelkezéseket fogadjanak el. A pátens kihirdetőit egyházi bíróság elé fogják állítani, azokat viszont, akik az ellenállás miatt vesztenék el állásukat, az egyház kárpótolni fogja. Felhatalmazták a presbitériumokat és az egyházközségek világi vezetőit, hogy a pátens kihirdetésére vállalkozó lelkészeket akadályozzák meg annak végrehajtásában.13 A Tájékozást tekintette a cs. kir. hatóság Révész legveszedelmesebb iratának. A miniszterelnök Thun, Bruck és Nádasdy társaságában többször tárgyalt a küldöttség két vezetőjével, a református Vay Miklós báróval és az evangélikus Prónay Gábor báróval, aztán a kultuszminisztérium egy bizottsága is néhány kül- döttségi taggal, de a deputáció január 30-án kénytelen volt hazautazni. Útjuk nem volt eredménytelen. Vayt és Prónayt február 1-jén külön-külön fogadta a császár, február 6-8-án Rechberg miniszterelnök, Nádasdy és Thun magánemberként ismételten tárgyalt velük.14 A koordinálás erőltetésével a kormány közben nem hagyott fel. Február 4-én a minisztertanács folyósította azt a 94.000 forintot, amit még 1859. szeptember 1-jén a költségvetésbe a koordinált egyházak számára beállított.15 Ezzel a dotációval is ösztönözni kívánta a koordinációt. Február 5-én a miniszterA MAGYARORSZÁGI PROTESTÁNS PÁTENSHARC ZÁRÓ SZAKASZA 10 MR. Protokoll 1860. január 23. 1. pont. 11 MR. Protokoll 1860. január 25.;KARNER, PETER (Hg.): Karl Ludwig Freiherr von Bruck rövid életrajzát ld. Die evangelische Gemeinde H B. in Wien. Wien, 1986. 95-96. ’2 GOTTAS, 106. « Id. Révész Imre munkái. 168-174.;Révész Imre élete. 84-86.; CSOHÁNY, 1979. 138-139., 190. Az Informationsbüro (HHStA Wien) iratai között megtaláltam a Tájékozás magyar és német szövegét. Sajnos, hogy CSOHÁNY, 1979. című munkám kiadásakor korrektúrát nem kaptam, ezért a Tájékozás tévesen, a kiadók hibájából és ferdítése miatt Tájékoztatás címen szerepel. 14 CSOHÁNY, 1979. 138-142.; GOTTAS 107-111. Thun-Nachlaß D 559 és 558. 15 MR. Protokoll 1860. február 4. A minisztertanács 1859. szeptember 1-jén hagyta jóvá. A régebbi szakirodalomban 1860. február 5-ére keltezték, mivel akkor publikálták. 2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 49
