Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rusthoven, James J.: Mit jelent embernek lenni a technika korában? Református keresztyén megközelítés.
Mit jelent embernek lenni a technika korában? hoz vezet, abban a vonatkozásban, hogy kereskedelmi szempontból mennyire életképesek új terápiák kialakítására. Továbbá annak kérdése is felmerül, hogy elméletileg ezek az embrioidok képesek életképes magzattá, emberi kiónná alakulni, amennyiben sikeresen beültetik őket a méhbe. Milyen státusza lenne az így laboratóriumi körülmények között létrehozott emberi kiónoknak? Milyen biztosítékokat kell felállítani annak érdekében, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy ilyen technológiát reproduktív célokra használjanak fel? Még ha az embrioidok nem is számítanak emberi lénynek, sok olyan tudós és nem tudós van, aki arról van meggyőződve, hogy a humán embrionális őssejteket továbbra is lehet kísérleti célokra használni. Meg vannak győződve arról, hogy azok az embrionális őssejtek, amelyek természetes úton, egy hímivarsejt és egy petesejt egyesüléséből jönnek létre, rendelkeznek a legnagyobb potenciállal a legnagyobb számú terápia kialakítására, a legnagyobb számú betegség kezelésére. Református keresztyénként reflektálnunk kell ezeknek az új technológiáknak az etikai vonatkozásaira, és az ezekből kifejlesztett gyógykezelésekre. Mi magunk vagy egy szerettünk a közeljövőben bármikor szembekerülhetünk azzal a döntéssel, hogy etikus-e ilyen kezelést kapni. Vita a „személység”-ről (personhood) A „személység” (personhood) fogalmának története Az embriók és magzatok erkölcsi státuszáról szóló viták meglehetősen megosz- tóak voltak a századok során. Egyházi körökben az ember méhen belüli különböző fejlődési szakaszokhoz kötött értékével kapcsolatos viták és reflexiók hosszú múltra tekintenek vissza.9 A technológia ma azonban annak eldöntésére kényszerít, hogy kell-a alkalmaznunk új biotechnológiákat — beleértve a humán embriókkal való kísérletezést is — csak azért, mert alkalmazhatóak? Ma is fel kell tennünk a kérdést: el kell-e végezni az in vitro megtermékenyítést, ha az azt jelenti, hogy olyan humán embriókat hozunk létre, amelyeket vagy lefagyasztanak egy életre vagy érdeklődés híján elpusztítanak? Az ilyen tartalék embriókat netán kutatási célra kellene adományozni, hogy olyan betegségek kezelését kísérletezhessék ki, amelyeknek ma még nincs vagy csak korlátozott gyógymódja van? Az ilyen betegségekben szenvedőknek ez az égető szüksége olyan erkölcsi imperatívusz, amely megengedetté teszi embriók szétszedését új gyógykezelések megtalálásához, hogy amilyen gyorsan és hatékonyan csak lehet, ezek a rendellenességek kezelhetők legyenek, még akkor is, ha néhány etikai kérdést ezáltal figyelmen kívül hagyunk? Ahhoz, hogy ilyen kérdésekre választ adjunk, először azon kell elgondolkodnunk, hogy mit jelent embernek lenni. Az ember személyvoltának fogalma az utóbbi harminc év egyik leginkább vitatott kérdése a bioetikában. A legkorábbi történelmi viták az ősegyházban arra irányultak, hogy megpróbálják Istent hasonló lények trinitásaként jellemezni. A latin persona szót választották a Szentháromság három személyének jelölésére. Jóllehet a görög és latin „személy” jelentése közötti lingvisztikái különbségek miatt a fogalom problematikussá vált, a Szentháromság, ahogyan azt hitelveinkben és hitvallásainkban találjuk megfogalmazva, leginkább a személyre vonatkozó nyelvi megfogalmazásokat kapott. Azonban már a 6. században 9 Ennek a történelmi hagyománynak kiváló áttekintését ld. Jones, D. A.: The Soul of the Embryo: An Enquiry into the Status of the Embryo in the Christian Tradition. New York, Continuum, 2004. SÁROSPATAKI FÜZETEK 47
