Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Püsök Sarolta: Gyarapodni Isten és emberek előtti kedvességben - Hatékony kapcsolatteremtés és ápolás a lelkipásztori és tanári szolgálatban

Gyarapodni isten és emberek előtti kedvességben

Másodszor: A magyar református keresztyént a neveltetése is akadályozza a fentiek elfogadásában. Tisztességes református családban a gyermeket idejében alázatra, engedelmességre és elégedettségre nevelik. Isten adja az áldást, ezért nincs helye a sikerhajhászásnak. Aki a holland reformátusok által összeállított Kálvin- teszt5 elvégzésekor legalább 50%-os eredményt ér el, az élet dolgainak elfogadásában valószínűleg kemény kálvinistaként viselkedik, és restellné, ha valaki olyan fortélyokra próbálná megtanítani, amelyekkel elháríthatja az akadályokat. Az ilyen ember azonban könnyen áldozatává válhat a nem gyakorló keresztyének cselvetésének. Gyökössy Endre ír egyik példázatában arról a mélyen hívő munkáslányról, akit az összeomlás szélére sodort az a felismerés, hogy miközben mindenki helyett bevállalt minden kényelmeden feldatot, a háta mögött a „kis hülye keresztyénnek” nevezték. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki kimondja „keresztyén vagyok, de hülye nem!”. A kisgyerekek a dackorszakban mindenre nemet mondanak, de a felnőtt ember hamar tapasztalja, hogy még akkor is nehéz nemet mondani, amikor a saját lelki, testi épsége, vagy maga az emberközi kapcsolat a tét. Az ilyesmit tanulni kell.

Harmadszor: A társadalmi nyomás is ludas az ellenérzések terén. A siker ajándékként mindenkinek jól esik, de ha valaki keresi, akkor a képzettársítás gyakorta a törekvést, a csörtetést kapcsolja hozzá. A tisztességes ifjú nyomban mentegetőzni kezd: ’’Nem vagyok karrierista...”, holott a Biblia sehol nem dicséri a pipogya frátert, a lusta ténfergőt, hanem a szorgos, határozott és fejlődőképes embert tekinti követendő példának.

II. Az Isten és emberek előtti kedvesség bibliai alapjai

A keresztyén embernek a tanulást mindig érdemes a Szentírás tanulmányozásával kezdenie. A kutakodás ebben a témakörben is eredményes. Lukács evangélista a gyermek Jézus fejlődésével kapcsolatosan a következőket mondja: „Es Jézus gyarapodott bölcsességben és korban, és Isten és emberek előtt való kedvességben”(Lukács 2,52.)6 Négyes irányú fejlődésről szól a tömör mondat, egyrészt szól a szellemi, azaz értelmi, másrészt a testi, azaz fizikai gyarapodásról, végül a lelki növekedésről. A utóbbi az Isten és emberek irányába történő nyitás, kapcsolatteremtés alapfeltétele, az egészséges közösséggé (koinónia) épülés fontos „kötőanyagát” az érzelmi és spirituális természet alkotja. A közelmúltban a pszichológia is kezdte felfedezni a bibliai emberszemlélet igazságát, és a sokáig agyonhangsúlyozott értelmi intelligenda mellett újabban az érzelmi és spirituális intelligencia fontosságáról is beszélnek. Az ószövetségi szentíró egy több mint háromezer éves történetben szinte ugyanazokkal a szavakkal mutatja be Sámuel próféta fejlődését, mint a Jézusra vonatkozó idézet, „...a gyermek Sámuelfolyton nőtt és kedvesebb lett, mind az Ümál, mind az emberek- néf\lSám 2,26.) Jogos a további kérdés, hogy közlebbről mit takar ez a kedvesség. A Római levél a kedvességet a Mennyek országával hozza összefüggésbe, az ideális létállapotra történő törekvéssel azonosítja. „Mert azlstennek országa nem evés, nem ivás,

5 Holland szakemberek 2009-ben állítottak össze egy tesztet, az ún. „C-Factor” kérdései azt vizsgálják,

hogy a válaszadó milyen mértékben kálvinista, azaz hogyan halad a genfi reformátor nyomdokain. Részletesebb ismertetést lásd a következő világhálós oldalon: http://www.ekd.de/calvin/ Unterhaltung/c-fa.ktor.html

6 A bibiai szakaszokat a Kecskeméthy fordítás szerint idézzük.

2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 33