Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Busch, Eberhard: A teljes keresztyén közösség kiküldése - A keresztyén egyházak megújulása a "keresztyén Nyugat alkonyán
Busch, Eberhard való kihívatással az egyház a világba kap elhívást” (PCD IV/3, 874). A keresztyén közösség összegyülekezésének értelme és célja a misszió. Az istentisztelet végén elhangzó áldás nem a gyülekezet „elbocsátása” a hétköznapokba, hanem annak bátorító szóként kell elhangzania minden résztvevő számára, akik így Krisztus hírnökeivé válhatnak mindennapi életükben. Barth szerint ez a következőképpen megy végbe: „Legbensőbb részük ellenállhatatlanul a felszínre tör. Miközben a gyülekezet az egy Jézus Krisztusnak van elkötelezve, éppen ezért teljes mértékben és fenntartás nélkül el van kötelezve a világnak is” (KD IV/3, 903). A keresztyén közösség egy középpont körül mozog, akörül a világ körül, amelyért Isten felelősséget vállal. A keresztyén közösség azért él, mert Istenért él, éppen ezért a világért és az embertársért él. Ez a közösségvállalás útja, nem az elsőbbség és az erőltetett konformitás útja. Ez azt is jelenti, hogy a keresztyéneknek először mindig azokra kell tekinteniük, akik a társadalom legalján vannak. A „világból” való kihívás szemben áll az egyház szekularizációjával, a „világba” való elhívás szemben áll az egyház szakralizációjával (KD IV/2, 756). Amíg Bonhoeffer egyfajta vallástalan keresztyénséget vetített előre, Barth meggyőződése az volt, hogy a „természetes” emberi állapot a vallásos állapot, és még a modern ember sem szabadítható meg vallásosságától, amelytől a keresztyénség jelen formája sem mentes. Egy 1963-ban tartott előadásában Barth rosszallását fejezte ki az olyan megfogalmazásokkal szemben, amelyek az embernek a vallás problémája alól való felszabadulásának szükségességét és lehetőségét hirdették: „A (keresztyén) teológia legsúlyosabb bűnbeesése akkor történt meg, amikor saját magát a vallásos kegyesség tudományaként és kutatásaként kezdte el értelmezni. [...] minden vallástól eltérően, illetve minden vallással szemben a kijelentés nem azt jelenti, hogy az emberi szférára marad az, hogy vallásos élményt találjon, ellenkezőleg: erre a rejtett mennyei szférára marad az, hogy megtaláljon bennünket, embereket.” Milyen irányban mozdulnak el az egyházak az egyre csökkenő taglétszámokkal szembesülve? Népszerű az a szlogen, hogy az egyház növekedni és a bővülni akar. Ebben az összefüggésben azonban a misszió gyakran azt jelenti, hogy az egyház (annak lelkipásztorai) adják meg az embereknek (az egyház többi tagjának) azt, amire vágynak, ami tetszik nekik, hiszen ezért kapják a lelkipásztorok a fizetésüket. Az egyház egy hatalmas hipermarket módjára kínálja árucikkeit, amelyek között mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Ez ismét keresetté tenné az egyházat. Ha így szemléljük a dolgokat, akkor nagyon rosszul kalkulálunk. Amikor a tanítványok közül többen elhagyták Jézust (Jn 6), mit kérdezett azoktól, akik vele maradtak? Nem azt mondta, amire egy7 mai gyülekezeti vezetőtől számíthatnánk: kérlek, legalább ti maradjatok velem! A világ Megváltója mindössze ennyit kérdezett: „Ti is el akartok menni?” Mennyire példa nélküli Jézusnak ez a számoktól való szabadsága! A keresztyén Nyugat alkonya még nem jelenti a keresztyén egyház végét. Az egyház másképpen fog létezni, de nem fog eltűnni. Ez nem történelmi eshetőség, nem is az egyház kulturális vagy spirituális tevékenységéből fakadó reménykeltő előrejelzés. Ez a kijelentés az Őbenne vetett hiten alapszik, aki azt ígérte Övéinek: „...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Ez azonban nem az egyház ellustulását jelenti. Az az Isten, aki Krisztusban állandó jelenlétét ígéri, az a 28 Sárospataki Füzetek 2010/4
