Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Keresztes Hajnalka: Istentisztelet Kálvin liturgiája szerint
Istentisztelet Kálvin Liturgiája szerint A jelenlévők a tanúk. Kérdés hangzik el az akadályokról. Van-e valamilyen akadály a megáldandó házasság előtt, amit bárki a jelenlévők közül elmondhat. „A mi Urunk Istenünk erősítse meg a ti szent elhatározásotokat, amelyet ő nektek sugalmazott, és a ti kezdetetek legyen az Isten nevében, aki a meny- nyet és a földet alkotta. Ámen.” „Az Isten adja nektek az ő Szendéikét...” Ámen. Mt 19,3kk33 „Hiszitek-e ezeket a szent szavakat, amelyeket a mi Üdvözítőnk kijelentett?” Válasz: „Igen”.- Imádság áldásért. „ A mi Urunk töltsön be titeket minden kegyelemmel, és adjon nektek jó együttélést élethossziglan és szentül. Ámen.” Magának a házasságkötésnek a szertartása Kálvin szerint fenséges cselekmény a maga egyszerűségében is, mert az Ige erejével szenteli meg azt a legtermészetesebb viszonyt, amelyet maga Isten szerzett. A szertartás végeztével a lelkipásztorok a házasságkötést bejegyezték az anyakönyvbe.34 V. Temetés Kálvin a halottak eltemetésével kapcsolatban az Institutioban elismeri, hogy emberi kötelesség, de azt is hangsúlyozza, hogy a temetéssel ennek a kötelezettségnek eleget is tettünk. Kálvin szertartási művei semmi utasítást nem tartalmaznak a temetési szertartás vonatkozásában. Mindössze annyi útbaigazítást találunk, hogy a halottakat tisztességesen temessék el, és a temetéssel kapcsolatos tennivalókat mindenkinek a saját belátására bízza. Éneklés és harangszó nélkül, lelkészi kíséret és egyházi szertartás mellőzésével vitték ki a halottakat a temetőbe. Ez lehetett a puritán szellemnek a szélsőséges megnyilatkozása Genfben. Valószínűleg a római egyház által képviselt álláspont elleni tiltakozásként is felfogható ez a túlzott leegyszerűsített változat, amely még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy mi emberek bármit is tehetnénk az elhunytakért. A temetésre vonatkozóan úgy rendelkezet Kálvin, hogy a holttestet ne vigyék a templomba, hanem egyenesen a temetőbe. Itt hangozzék el egy buzdító beszéd, mire tanít ez az eset. Ha a lelkészt megkérik, hogy kísérje a halottat a temetőbe, ezt a kérést ne utasítsa vissza, ott pedig tartson rövid alkalmi beszédet a hozzátartozók és barátok vigasztalására. Kálvin szerint a temetési szertartás lényegileg nem más, mit alkalom az Ige hirdetésére. Isten még a halál által is az üdvösség útjaira tanít minket. A temetéssel kapcsolatos egyéb tennivalók nem annyira egyházi feladatok, mint inkább polgári kötelességek. Genfben külön halottvivőket alkalmaztak, akik a városi tanács előtt esküt tettek, hogy minden olyan babonaságot megakadályoznak, 33 „Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” O így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” 34 A genfi levéltárnak 1550-től vannak meg a házassági anyakönyvei. Nagy Sándor Bála: i. m. 115. p. 2010/3 Sárospataki füzetek 113
