Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Posztmodern vallásosság és médiatelítettség
Rácsok Gabriella Posztmodern vallásosság és MÉDIATELÍTETTSÉG A posztmodern fogalma ma már általánosan használt és elfogadott, ha különféle okból és célból akarjuk leírni korunkat, megfogalmazni világunk jellemzőit. Amennyire elfogadott a használata, annyira eltérőek értelmezési lehetőségei, vagyis használatának módja. Jelen dolgozat nem kíván a filozófia, szociológia, esztétika stb. területeire tévedve belebonyolódni a sokféle definícióba, ezek alapvető felfogásokat ütköztető különbözőségeibe, a dolgozat ugyanis elsősorban teológiai gondolatkörben vizsgálódik. Ez mégsem jelenti azt, hogy a posztmodern vallásosság teológiai értékeléseinek rendszerező összefoglalására szeretne vállalkozni, mint ahogyan nem kíván eltérni a kommunikációs és médiaelméletek értékelő összegzése felé sem. Egyszerűen azt próbálja átgondolni, hogy milyen jellemzői vannak egy médiával átitatott korban a vallásosságnak, a posztmodem vallásosságnak. A definícióalkotás módszertani problémáinak ismertetése helyett inkább a posztmodern néhány jellegzetességét tekinti át. Ezt követően bemutatja a posztmodern vallásosság néhány jellemzőjét, majd azokat elhelyezi a mediatizált és vizuális kultúra által uralt világban, amelyben vizsgálnia kell a média és azon belül a mozgókép vallási funkcióit, hogy elérkezzen azokhoz a kérdésekhez, melyek a teológia válaszára várnak. 1. A posztmodem1 Bármilyen kulturális jelenség, korszak, világnézet és stílus vizsgálatakor a korrektség jegyében szükségszerű az önmeghatározások elsődleges vizsgálata, így van ugyanis esély arra, hogy a témával foglalkozók megtalálják a kategóriák létrehozási szándékának leginkább megfelelő definíciókat. Ebből kiindulva azonban szükséges megál1 A téma kapcsán találkozunk a posztmodern, posztmodernitás és posztmodernizmus szavakkal, melyek használata közel sem egységes a szakirodalomban. Vö. Linda Hutcheon kritikai, módszertani megkülönböztetését: Hutcheon szerint a posztmodernitás társadalmi és filozófiai korszakot, ill. állapotot jelöl, míg a posztmodernizmust különböző kulturális kifejezésmódokkal (építészet, irodalom, fotográfia, film, festészet, videó, tánc, zene) társítja. Linda Hutcheon: The Politics of Postmodernism. London, Routledge, 2001. 1,23. Vagy: az Edinburgh 2010 Világmissziói Konferencia 3-as munkacsoportjának gyakorlati különbségtételét, mely szerint a posztmodernizmus leginkább az építészetre, illetve tágabban a különféle művészeti ágazatokra alkalmazható fogalom, míg a posztmodernitás inkább a filozófiai, politikai, társadalmi, etikai kérdések tárgyalásakor használatos. Ez utóbbi kifejezés többes számú változata is elterjedt, ebben az esetben a posztmodernitások a konkrét posztmodern kifejezésmódokat jelölik. „Theme 3 — Mission and Postmodernities”, in: Deryl Balia — Kirsteen Kim (szerk.): Witnessing to Christ Today — Edinburgh 2010 Vol.ll. Oxford, Regnum Books, 2010. 64-65. Jelen tanulmány az első, vagyis a posztmodern fogalmát használja, mely jelzőként vagy főnévként is alkalmas általános leírásra. 2010/3 Sárospataki Füzetek 79
