Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jaskóné Gácsi Mária: 120 éve született Komáromi János
Jaskóné Gácsi Mária 120 ÉVE SZÜLETETT Komáromi János S zéphalomtól északra indulva Mikóházán és Alsóregmecen át alig egyórányi sétával eljuthatunk Felsőregmecre. Ha szép, tiszta időben megállunk a kevesebb, mint háromszáz lelket számláló hegyközi falucska keleti oldalán elhelyezkedő temetőkert mellett, idilli látványban van részünk. A körpanoráma egyik felét a Zempléni-hegység szélső tagjai alkotják, míg a keleti félkört Szlovákia apró, határ menti települései. A legközelebbi falucska, Legenye (Luhyna) mindössze három kilométernyire lehet; ha a magyar szó innét nem is hallatszik odáig, azért az ottani lakosok nagy része érti és beszéli gyönyörű nyelvünket. Hogyne értené, hogyne beszélné, hiszen legtöbbjük még az édesanyjától tanulta. Komáromi János felnőtt korában gyakran állt ezen a helyen, a regmeci temető mellett, és vágyakozva nézte gyermekkora legkedvesebb települését, amit a trianoni békeszerződéssel kijelölt új országhatárok elválasztottak az anyaországtól. Ugyan nem itt, hanem a húsz kilométernyire található Málcán (Malacé) 1890. december 22- én látta meg a napvilágot, de számára mégis Legenye jelentette a gyermekkort. Itt kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, amit aztán a sárospataki kollégiumban folytatott. A Budapesti Hírlapnál 1914-ben jelent meg első írása Kockák indulása címmel. Komáromit a legkedveltebb elbeszélés-írók között tartották számon. A keresztény sajtó megalakulása után az Új Nemzedék szerkesztőségi tagja lett. Majd kivált az Új Nemzedékből, 1920-ban megalakult Magyarságnak munkatársa lett és maradt haláláig. Az ebben a lapban megjelenő cikkei közvetlen hangulatuk miatt hamar felkeltették az olvasók figyelmét. Nagy hittel és szorgalommal dolgozott. A hírnevet meghozó Mit búsulsz kenyeres után sorra írta regényeit, elbeszéléseit: Csónak András Becsben (1916), Tilinkó (1917), Elment a nyár (1919). Ezeket követte még 1928-ban Szegénylegények és a Rongyos gárda című novelláskötete. 1921—ben a Petőfi Társaság tagja lett, és egyben megbízzák a Petőfi Ház gondnoki teendőinek ellátásával, így 1922 decemberében beköltöztek a Bajza utcába, a Petőfi Házba. Életüknek nyugalmas korszaka kezdődött meg itt, és gyors egymásutánban jelentek meg művei: Jegenyék a szélben, Esze Tamás a mezítlábasok ezredese, A régi szerető, Zúg a fenyves, Hidróczky, Hé kozákok!, Pataki diákok, Az idegen leány. A Zúg a fenyves című regényét németre fordítása után Teri címmel jelentették meg Bécsben.1 1929—ben a Hé Kosaken! is megjelent, a Terinél több — húszezer — példányszámban. Műveit a németen kívül angol, francia és lengyel nyelvre is lefordították. 1937. október 7-én hosszan tartó betegség után agytrombózis következtében elhunyt. Sárospatakon az Iskolakert szobrai 1 A német fordítást Büchergilde Gutenberg Berlin Kiadó 1929-ben adta ki. Fordította: Alexander von SACHER 2010/3 Sárospataki füzetek 73
