Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Peres Imre: A pünkösdi entuziazmus pozitív és negatív vetületei

utal, mert utána már sehol sincs említve, mint ismétlődő esemény.85 Ezért nem beszélhetünk már a Szentlélek-keresztségről mint az egyedi esetről, hanem mint a hívő ember életében állandóan történő és újra-ismétlődő folyamatról,86 amely nem az eget ostromló, heves összejöveteleken történő imádságra utalna, hanem sokkal inkább az életrendezésre és Krisztus lelkületében való maradásra, ami szerint minden keresztyén pneumatikussá lesz.87 Minden más próbálkozás, amely inkább a praktikákon múlik, de nem a tiszta életstíluson, inkább a Lélek megszomorításához vezet (Ef 4,17-32 (30)!), sőt a kioltásához88 is (IThessz 5,19 — mind a két igerész a nagy élettér-rendezést tartja szem előtt)!

Értsük jól: nem a lelkesedés, örvendezgetés, rajongás és különböző entuziaszti- kus megnyilvánulások (mint pl. a prófétálás, amelyet meg kell ugyan vizsgálni, de nem kell megvetni) oltják vagy gáncsolják a Lelket, hanem éppen a rendezetlen, rendetlen életstílus és emiatti egészségtelen, Lélek-oltó hit.89 90

Idetartozik még a Szentlélek elleni bűn?0 ami azonban más, mint a Lélek-oltás vagy -megszomorítás, de mégis közel áll hozzá. Maga a Szentírás nem a Szentlélek elleni bűnről beszél, hanem a „Szentlélek káromlásáról“, amely nem a Lélek-oltás vagy -megszomorítás következményeként jelentkezik, hanem mint az Istennel szembeni legnagyobb ellenségeskedés.91 Ennek három irányát érzékeljük az ősegyházban: Jézus és Szentlélek munkája ördöginek tulajdonítása (Mk 3,28-29; Ap- Csel 5,1-11) és a megtérés utáni szándékos visszaesés és Krisztus gyalázása (Zsid 6,4-6; 10,29). Itt mindenütt az Istennel szembeni ellenséges magatartásról van szó, a Szentlélek előli bezárkózódásról és a szándékos, tudatos szembefordulásról. Az ilyen magatartás a Szentlélek megsértése, nem bocsáttatik meg soha, mert „halálos bűn“ ez (Íján 5,16), amelyből nincs megtérés és visszatérés — az Istenhez, az egyházba, a közösségbe.92

A Szentlélek entuziazmusára nemcsak az első efézusi János-tanítványok (Ap- Csel 19,1-7), a korinthusiak (lKor 12-14) vagy az ősegyház első apostolai között (ApCsel 2) találunk utalást, hanem másutt is, pl. 2Tim 1,6-ban is (de érdekes, hogy itt is az efézusi helyzetről van szó), ahol Pál apostol a kézrátétel általi isteni kegyelmi karizma „felgerjesztéséről“ beszél. Ezt a kifejezést úgy is fordítják, mint: újra feltüzelni, tüzessé tenni, megint feléleszteni, felfrissíteni, felszítani, más szóval még: felülről újra tüzes életbe hozni, tüzes állapotba helyezni, újonnan (fentről vagy felfelé, Isten felé irányuló) élő tűzzel áthatni, ami minden esetre a Szentlélek hatására utal (vö. az első pünkösd jeleneteit). Mondhatjuk úgy is: itt a Szentlélek ill. erőinek felszabadításáról van szó (ralease), amelyek valami oknál (bűn, engedetlenség, félelem, csüggedés) fogva elakadtak, nem törhetnek ki az emberből, és nem hathatnak akármilyen formában, pedig ott volnának a hívőben, de elnyomva vagy elfojtva, korlátok közé szorítva. Ezeket az „elhanyagolt és szunnyadó szellemi ajándékokat“

A PÜNKÖSDI ENTUZ1AZMUS POZITÍV ÉS NEGATÍV VETÜLETEI

85 Ez az ítéletről és megtérésről szóló messiási Lélek-’keresztség’.

86 Boor, W. de, Jak je tomu s Duchem svatjmi, 23.

87 Fries, H., Handbuch theologischer Grundbegriffe II, 281.

88 Peres I., A Ulek-kioltás veszélyei, in: Élet és Igazság 3 (2009), 429-434.

89 Müller, U. B., Prophetie und Predigt im Neuen Testament, SNT 10, Gütersloh 1975, 205.

90 peres I /{ Szentlélek elleni bűn, in: Reformátusok Lapja 53 (2009/23), 3.

91 Boor, W. de, Jak je tomu s Duchem svatjml, 51.

92 Vö. még Michel, O., Der Brief an die Hebräer, Ruprecht 61966, 245 k.

2010/3 Sárospataki füzetek 49