Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári-Karmanoczki Emília: Koncz Sándor: Barth Károly teológiája

Szatmári-karmanqczki Emília

között vannak. Gondos, alapos mű; méltó a teljes díjjal való jutalmazásra.”5 Rövi- debb írásai, igemagyarázatai, fordításai, könyvismertetői ettől az évtől a Sárospataki Ifjúsági Közlöny számaiban gyakran megjelentek. 1935-ben már a Sárospataki Református Lapok, a Sárospataki Közöny és a Magyar Protestánsok Lapja is közölte írásait. Mindez azonban csak kezdete volt annak a kiterjedt tudományos munkásságnak, írói tevékenységnek, mely élete végéig jellemezte. Alig volt olyan év, hogy ne jelent volna meg kisebb-nagyobb publikációja, dolgozata, prédikációja. Ha mégis volt ilyen esztendő, Koncz Sándor akkor is alkotott, még ha tudta, hogy írásai beláthatatlan ideig csak az asztalfiók számára készülhetnek.

A Barth Károly teológiája című dolgozata tehát nem az első, de mindenképpen egyike volt az első nagyobb műveinek. Elismerésre méltó, hogy milyen korán és milyen alaposan ismerte Barth teológiai munkásságát és az újreformátori teológiát. Dolgozatában hivatkozott az 1919-es Kömerbriejre, az 1927-es Prolegomena epr christlichen Dogmatiken, az 1928-as Erklärung des Philipperbriefeste., valamint az 1932- ben megkezdett nagy műre, a több kötetesre tervezett Die Kirchliche Dogmatiken. Ismerte a Zwischen den Zeiten és a Theologiche Existenz heute folyóiratban megjelent Barth-írásokat. Szólt Barth követőiről, sőt magyar követőiről is. Megemlíti dolgozatában Tavaszy Sándort, aki az első magyar interpretáló ja volt a svájci teológus írásainak (My Út 1925. és 1926. évi számaiban), illetve Mátyás Ernőt, aki a dialektika teológia másik kiváló magyar ismerője a korban.

Barth írásain kívül is jól ismerte a legújabb teológiai irodalmat: többek között Gogarten Politische Ethik (1932), vagy Brunner Das Gebot und die Ordnungen (1933) című műveit. De többször hivatkozott mások mellett Thurneysenre és Bultmannra is.

Mindezeken kívül Németország 1933 utáni, azaz a náci hatalomátvételt követő politikai-egyházpolitikai helyzetével kapcsolatban is tájékozott volt. Ismerte a Hitvalló Egyház törekvéseit, s megemlítette írásában azt a tényt is, hogy mindezek miatt Barth (1934-ben!) elvesztette bonni teológiai professzori állását, s pillanatnyilag „egyedül maradt”. Mindazáltal a fiatal teológus 1935-ben tisztában volt azzal, hogy „a barthi teológia jelenlegi helyzete ... korántsem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így lesz”6.

Dolgozata végén — helyesen — a szerző meghatározta a kutatás folytatásának lehetőségét, sőt szükségességét, mivel Barth teológiája is még folytatódni, fejlődni, „szépülni” fog. S e lezárás nem pusztán formális befejezés volt Koncz Sándor részéről. Munkásságának további hosszú évtizedeiben tartotta magát az itt megjelölt programtervéhez.

5 SRKL K. e. III. 26. A Theológiai Kar jegyzőkönyve 1932/1933, 1933/1934

6 Koncz Sándor: Barth Károly teológiája Kézirat, 1935 25. p.

128 Sárospataki füzetek