Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dunn, J. D. G.: Része-e Jézus küldetése és üzenete az újszövetségi teológiának?
Dunn, ). D. G Része-e Jézus küldetése és ÜZENETE AZ ÚJSZÖVETSÉGI TEOLÓGIÁNAK?» K önnyű meglátni Jézus halálának, feltámadásának és felmagasztaltatásának újszövetségi teológiára gyakorolt kreatív és formáló hatását. De mi a helyzet Jézus saját nagypéntek előtti üzenetével és húsvét előtti küldetésével? Tekinthetjük ezeket az újszövetségi teológia részének? Erre kérdésre Rudolf Bultmann remek nemleges választ adott Teológiája bevezető szavaiban.1 2 Föltehet- jük a kérdést másként is: Jelentős szakadás van-e Jézus küldetése és az első tanítványok húsvéti hite között? Állítottak-e az első keresztyének olyasmit Jézusról, amit ő nem mondott, vagy nem állított volna magáról? Többször lehetett találkozni azzal a kijelentéssel, hogy Pál a keresztyénség igazi megalapítója, vagy hogy a két alapító, Jézus és Pál közül ténylegesen Pál volt a befolyásosabb.3 Ha az Ószövetség szerepét az Újszövetség teológiájában vagy azzal összefüggésben, valamint az Ószövetség és Újszövetség kontinuitását a bibliai teológia fő problémái között tartjuk számon, akkor Jézus saját igehirdetésének és tanításának szerepe az újszövetségi teológián belül még vitatottabb. A kérdésnek nem kis jelentősége van a keresztyén teológiára nézve. Ha ugyanis a Jézus és a keresztyén hit közötti folytonosság hiányzik, ha Jézus nem gondolt és soha nem is vonatkoztatta volna magára azokat a kifejezéseket, melyeket vele kapcsolatban használtak, ha a keresztyénség kezdeteiben történteknek egyáltalán nem volt köze Jézus saját küldetéséhez, akkor mindez alapos aggodalomra ad okot a hívő ember számára. 1 Dunn, J. D. G.: New 'Testament Theolog). Nashville, 2009, 26-35. A fordítást az eredeti angol szöveggel egybevetve lektorálta: Füsti-Molnár Pálma. 2 Jézus üzenete sokkal inkább előfeltétele az újszövetségi teológiának, mint a része magának a teológiának ... Az Újszövetség teológiája a legkorábbi egyház kérügmájával kezdődik, nem pedig korábban (Theologie, 1.3); ); H. Conzelmann, An Outline of the Theolog) of the New Testament (London: SCM, 1969) egyetért Bultmann-nal, ugyanakkor kritizálja őt, hogy túl kevés figyelmet szentel a szinoptikus hagyománynak (7-8), mint J. Gnilka, Theologie des Neuen Testaments (Freiburg, Germany: Herder, 1994), 11. Contrast J. Jeremias, New Testament Theology. Vol. One: The Proclamation of Jesus (London SCM, 1971). 3 A legkiválóbb W. Wrede által, Paul (London: Philip Green, 1907): Ez a keresztyénség második megalapítója összehasonlítva az elsővel, minden kétséget kizárva az erősebb — nem pedig jobb - hatást gyakorolt (180). SÁROSPATAKI FÜZETEK 115
