Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai

körébe tartozó adakozás-felhívást mindig biblikus pontossággal és nyelvileg is helyesen kell megtenni.

A legfontosabb igék választékát az ágendák közük, ezek közül itt is hadd szerepeljen néhány:

Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott... az Úrtól (Deut 16,17)

Uram, ... bizony tőled van mindég és csak azj adtuk neked, amit kekedből kaptunk (1 Krön 29,14)

Aki hálaadással áldosjk, a% dicsőít engem (Zsolt 50,23)

Nagyobb boldogság adni, mint kapni (ApCsel 20,35)

Mert ismeritek a mi Urunk Je\us Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok (2Kor 8,9)

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „ajókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7)

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezhetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik azlsten (Zsid 13,16)

Magát az adakozás hogyanját is meggondolás tárgyává kellene tennünk, és egy új ágendában legalább lehetőségként ajánlani kellene az adományok istentisztelet közbeni összegyűjtését és a felettük való hálaadó imát. Mindenképpen olyan megoldásra keü törekednünk, ami az adakozást, ezt a papi elemet jobban integrálja az istentisztelet egészébe.

Homiletikai szempontból azt kell hangsúlyoznunk, hogy érdemes rendszeresen prédikálni az adakozás lényegéről. Maga Jézus vezet minket ebben, amikor „ügyet csinál” a tanítványok előtt az özvegyasszony két fillérjéből. Hasonlóan tesz Pál is, amikor az adománygyűjtésről olyan részletes, ószövetségi idézetekkel megalapozott tanítást ad. De jó példákért nem kell túl messzire mennünk az igehirdetés későbbi történetében sem. Kálvin és Ravasz László egy-egy igemagyarázatát hadd említsem itt.

Kálvin a Mk 12,41kk magyarázatánál nagyon világosan fogalmaz, az adakozás bibüai értelmét mintegy dióhéjba foglalva: „mindazt, amit az emberek Istennek felajánlanak, nem a külső becsük szerint kell értékelnünk, hanem a szív indulata szerint”. S a továbbiakban e textus kettős homiletikai hasznáról tesz említést: ez ige alapján bátorítani lehet a szegényeket, hogy ne szégyelljék a legkisebb adományt se, de figyelmeztetni lehet a gazdagokat, „hogy nem elegendő, ha ajándékozásban messze felülmúlják a közönséges és szegény embereket”.

Ravasz László 1939-ben a 2Kor 9,5-9-ről prédikált ,/\. jókedvű adakozót szereti az Isten” címmel. Először felveti az adakozással kapcsolatos kérdéseket, félreértéseket, kifogásokat (felesleges, nincs sok haszna...). Majd tagolva mondandóját, arról beszél, hogy az adakozás Isten ajándéka, amelyet testvéri kezeken át akar adni. „Minden darab kenyérben és fillérben, amelyet jó szívvel adtak, Isten áldása, gondolata és dicsősége megy tovább a világon.”

A következő gondolatban kifejti: „Isten ajándékából adunk ugyan, de böjttel kell, hogy adjunk”, ne a feleslegből, ne úgy, hogy észre sem vesszük. Az igazi, Istentől való adakozás az, hogy böjttel, lemondással adunk, de jókedvű adakozók

Az Adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai

Sárospataki füzetek 111