Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Byl, John: Világnézetek háborúja: a keresztyénség és kihívói.
BYL. JOHN Read lobog! Jövel vissza, Ismeretlen istenem! Jajjom! Utolsó - boldogságom!24 Hasonlóképpen a filozófus Bertrand Russel, akik határozottan elutasította Istent, önéletrajzában így vall: A legbensőm mindig és örökké egy borzalmas fájdalom — egy furcsa heves fájdalom —, valami földöntúlinak, valami átalakultnak és végtelennek a keresése.25 Figyelemre méltó ez a vallomás. Russel szenvedélyes naturalista volt, aki kitartott amellett, hogy az anyagi világon túl semmi sem létezik. Mégis valami több utáni vágy nyugtalanítja. Honnan ez a vágy? Aligha lehetett a naturalista evolúció következménye, hiszen egy frusztrált vágynak nem sok túlélés értéke van. Az sem tűnik valószínűnek, hogy az anyagi javak idézik elő a transzcendentális útkeresést. A transzcendentális vágy transzcendentális Lényre utal. A keresztyén válasz az, hogy Isten, Aki az embert saját képére teremtette, ezzel az isteni közösség utáni vággyal teremtette. Az ember lelkében egy Isten-alakú űr tátong, melyet egyedül Isten tölthet be. Ez a zsoltáros vágyakozó szavait idézi fel: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. (Zsoltár 42,1-2) Az ember büntetése tehát amiért elvetette Istent az, hogy a transzcendentális Teljesség utáni olthatadan szomjjal kell élnie. Az Isten elleni hosszú háború Ha egyedül Isten töltheti be az ember legmélyebb vágyait, akkor miért nem fordul az ember Istenhez? Az ember első bukása abból a vágyból fakadt, hogy olyan akart lenni, mint az Isten, amelyre az ördög csábító szavai sarkallták: „olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz” (lMózes 3,5). Büntetése megsötétedett gondolkodás lett, mely az önámítás és a gőg csapdájába esett. Ez lett az emberiség együttes állapota. Ahogyan Pál apostol írja: „Mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak.” (Róm 1,28) Miközben az ember azt keresi, hogy isteni bölcsességgel bírjon, dús fantáziája üres illúziójának rabjává válik. A végső időkben az ember romlott állapota még rosszabbá válik: „Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban 24 Nietzsche, Friedrich: lm-igyen ssfla Zarathustra. Ford. Wildner Ödön, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1908. 25 Russel, Bertrand: The Autobiography of Bertrand Russel. 2.köt. Boston, Little Brown & Co., 1968. 95-96. 24 SÁROSPATAKI FÜZETEK
