Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ugrai János: A sárospataki kollégium partikulái Kazinczy korában

kegyetlenkedik a gyermekekkel, s féltő törődése meg is látszik a tanulók teljesítmé­nyén. Előfordult azonban, hogy a rector személyétől függetlenül is kétségesnek mu­tatkozott az oktatás színvonala. így például az egyházlátogatók Beszterben azt jegyezhették fel, hogy a tanulók nem értenek magyarul, s ezért a tanítás hamar fél­beszakad. Ezzel szemben Csobádon az oktatáshoz és a tanító lakásához méltatlan iskolaház okozott megoldhatadan gondot. Sajátosan tragikus helyzetbe került Rásony tanítója, Nagy László, akitől — érdemeitől függetlenül — azért kívánt meg­válni az eklézsia, mert „ égész háza veszedelmes nyavalyában vagyon, és így a gyermekek hőse Zá nem járhatnak Ahol a tanító személyével szemben kifogások merültek fel, ott általában az er­kölcsös, de kevéssé szorgalmas rector képe tűnik fel. Mindössze két tanító magatar­tásával szemben merültek fel komolyabb kifogások. A hejcei iskola vezetőjének, Vas Józsefnek helyenként botrányos magaviseleté ellenére a tanulók „meglehetősen viseltetik magukat". Hernádbűdön pedig Illyés Dániel prédikátor Együd Péter tanító­ról híresztelte, hogy részeges, tobzódó, az iskolát hanyagoló korhely ember. Ez utóbbi eset az egyetlen Abaújban, amelyet ebben az esztendőben részletes vizsgá­latra utaltak a vizitátorok. A létező abaúji iskolák túlnyomó többsége egészen kicsiny volt ekkoriban. Öt­vennyolc iskola létszámáról van pontos képünk, ezek közül — a fiúk számát tekint­ve — mindössze négy érte el az 51, s további hét a 26 fős létszámot.15 Az iskolák négyötödében legfeljebb kéttucatnyian tanultak egy időben, de 11 intézményben maximum 5 gyerek rendszeres jelenlétéről tudtak beszámolni az egyházlátogatók. Igaz, ezeket az értékeket még növelheti a lányok száma. Ám egyes településeken lányokat egyáltalán nem tanítottak, máshol az egységes létszámba számították be őket, s csak a gyülekezetek egy részében jegyezték fel külön az iskolai oktatásban részesülő lányok számát. Ezek alapján azt jelenthetjük ki, hogy az esetek túlnyomó többségében legfeljebb a fiúk számának felét, de általában inkább csak a harmadát érte el az iskolapadba ülő lányok mennyisége. Jellemző erre a legnagyobb fiúiskolá­val bíró Abaújszántó példája, ahol a 70 fiúval szemben csak 13 leány tanult — pedig itt külön lánytanítót is alkalmaztak. (Külön lánytanító még egy helyen, Bőcsön szolgált.) A szepsi járáshoz tartozó Szeszta esete ebből a szempontból egészen kivételes: itt két fiú és 13 lány volt a rector gondjaira bízva. Az iskolák valamivel több mint a fele, 35 állandó felügyelővel rendelkezett. Az inspektor több esetben mindössze a prédikátor volt, ezeken a helyeken tehát a gyülekezet lemondott az iskola közveden ellenőrzéséről, s az általuk felügyelt pré­dikátor feladatává tette azt. A fennmaradó 26 településen egyértelműen kijelentet­ték, hogy nincs rendszeres inspektora az iskolának, vagy valamilyen bizonytalan, illetve kitérő válasszal hárították el a vizitátorok érdeklődését. Hejcén például azt vallották be, hogy az eklézsiái kurátor „néha” vizitál az iskolában. Több helyen elis­merték, hogy szükség lenne a rendszeres felügyeletre, máshol pedig (pl. Szemere, Vily) ígéretet is tettek arra, hogy hamarosan pótolják ezt a hiányosságot. Tanulsá­Ugrai János 15 A legnépesebb iskola Abaújszántón (70 fő), Bőcsön (60), Göncön és Alsóvadászon (52-52) műkö­dött. 68 Sárospataki füzetek

Next

/
Thumbnails
Contents