Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kézi Erzsébet: Pedagógia, teológia és filozófia Comenius gondolati rendszerében
Kézi Erzsébet ,A gyermeknek elsőben értékeit kell gyakorolni (ez a legkönnyebb), aztán emlékezetét, majd értelmét, ítélő tehetségét. így következnek azok egymásra fokozatosan; mert minden tudás az érzékekből ered s az (érzéki) képzelet által jut az emlékezetbe; erre az egyesekből való rávezetés (inductio) a dolgok kellő megértéséből lesz a tudás bizonyos voltának megítélése. ” (Comenius, 1896,99) Comenius már Locke előtt felfedezte az érzékelés jelentőségét a megismerés folyamatában. A sikeres oktatás érdekében igyekezett alkalmazni ezen ismeretét. Erre alapozta a szemléltető oktatás elvét is. A nevelés és oktatás során Comenius elveti az erőszakot. Híres jelmondata szerint „minden önként folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak”. (Geréb, 1958, 948) A tanulói teljesítményt motiváló erő a jó tankönyv és a jó módszer legyen: „e nevelés valamely könnyű módszerrel történjék, mely nemcsak el nem ijeszt a tanulástól, sőt mintegy csemege által csalogatja a növendékeket;” (Comenius, Nagy Oktatástan, 1896, 47) A testi fenyítést a következő szavakkal utasítja el: „I. A tanulás miatt verést nem szabad alkalmazni. (Ha nem tanul a gyermek, az a tanító hibája; mert vagy nem tudja, vagy nem akarja a tanítványt taníthatóvá tenni.)” (Comenius, 1896, 103) Ha figyelembe vesszük, hogy Európában a két világháború közötti időszakban még előfordult a testi fenyítés, akkor azt kell megállapítanunk, hogy Comenius ezen a téren is messze túlszárnyalta kortársait, sőt az őt követő két évszázad számos szakemberét is. Joggal tételezhetjük fel, hogy nagyon jól ismerte diákjait, a diákok érzelmi reakcióit. A jobb módszer meghonosítása érdekében alkotta meg kiváló tankönyveit, a VIA könyveket, valamint az Orbis pictust. A tantárgyak közül kiemelte a matematikát. Az anyanyelv oktatását és ápolását is hangsúlyozta, mert rájött, hogy az anyanyelv használata a fogalmakhoz kötődő gondolati műveleteket megkönnyíti. Mivel pedagógiai munkássága nem terjedt el olyan széles körben, hogy alapvető változást eredményezett volna az oktatásban, így a 19. század első felében az anyanyelv, valamint a reáltárgyak oktatásának ügye még mindig a megoldadan kérdések közé tartozott. Az oktatás egyik legfontosabb kérdése a 17. században is az idegen nyelvek, elsősorban a latin nyelv oktatása volt. Az európai iskoláztatás a korai középkorban alakult ki, a kolostori iskolák biztosították a keresztény szemlélet, valamint a latin nyelv átmentését. Mivel az írástudók szinte kivétel nélkül minden országban a latinul tudó szerzetesek voltak, így a középkori iskoláztatás latin nyelvű volt. Ennek számos haszna volt, de oktatási szempontból Comenius korában már hátránya is megmutatkozott. Előnyös volt, hogy létezett egy közös európai nyelv, amelyen a művelt emberek közölhették egymással gondolataikat. Comenius szerint „a nemzetek számára mint nemzetközi tolmács nélkülözhetetlen” (Kovács, 1970, 164) (A latin írók folyékony olvasásához) Ugyanakkor hátrányos volt, hogy viszonylag sok időt vett el a latin nyelv elsajátítása, így a tanulók más tudományágak tanulmányozását nem végezhették el, vagy a kívánatosnál sokkal kisebb mértékben. A latin nyelv Comenius korában még nem holt nyelv, a tanárok és tanulók kötelesek voltak a magán jellegű beszélgetést is ezen a nyelven folytatni. Az óra a 36 Sárospataki füzetek
