Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kaiser, Christopher Barina: "Isten bölcsességének jelei" Comenius Panorthosia c. művében: egy bibliai téma a modern tudomány alapjaiban
Christopher Kaiser A kontextusból az adódna, hogy ez a három pont megfelel a 8. részben leírt három isteni könyvnek. De hogyan? Az első két pont egyértelműen az első két könyvnek felel meg: a külső, természeti világ, illetve az emberi ész, amelyet az értelem belső világossága vezérel. De mit kezdjünk az „Isten bölcsességének jeleivel”? Azt várnánk, hogy itt valami olyasmit találunk, ami Isten harmadik könyvével, Isten írott Igéjével függ össze. A megoldást abban találjuk meg, hogy Comenius szándékosan úgy utal „Isten bölcsességeinek jeleire”, mint amik „számok, súlyok és mértékek”. Ez az Ószövet- ség egy jól ismert deutero-kanonikus könyvére, a Bölcsesség könyvére való hivatkozás. A Szentírás deutero-kanonikus szövegei ma már nem olyan széles körben olvasottak, főként nem protestáns körökben, de az első protestáns Szentírás- kiadásokban még benne voltak, és jól ismertek voltak Comenius idejében. Amikor Isten megteremtette a világot, a Bölcsesség 11,20 szerint Isten „mindent mérték, szám és súly szerint” rendezett el. Comenius pontosan ezeket a szavakat használja kétszer is a szóban forgó szakaszban (jóllehet a számokat veszi előre a sorban), tehát nem lehet kétség afelől, hogy mi is szövegének végső forrása. Salamon bölcsességének könyve azonban ezt a gondolatot annak magyarázatára használja, hogy Isten kiszabadította Izráelt Egyiptomból. Hogyan jutott el akkor Comenius a Bölcsesség 11,20 sajátos értelmezésére? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, a legjobb, ha még visszább megyünk az időben, a szöveg egy még korábbi idézéséhez. Visszatekintés: a bibliai és a patrisztikus tradíció Comenius nem közvedenül az Ószövetségből veszi a Bölcsesség 11,20-nak ezt az értelmezését. Az értelmezés hosszú, összetett történelmét hívhatta segítségül. Az első hely, ahol érdemes szétnéznünk, az Augusztinusz írásai — ő a legtöbbet idézett szerző Comenius Consultatio)ában.14 Augusztinusz gyakran idézte a Bölcsesség 11,20-at annak érdekében, hogy alátámassza vele Isten teremtett világának racionalitását annak becsmérlőivel (különösen a manicheusokkal) szemben. Egy jobban ismert szöveget nézzünk meg tőle, a Civitas I)eiben (Isten városa). A XII. könyvben Augustinus a Bölcsesség 11,20-at idézi azzal kapcsolatban, amit Platón a Timaios\ban a teremtésről ír: Platón azt hangoztatja, hogy Isten a számok felhasználásával szerkesztette meg a világot, amíg nekünk a Szentírás tekintélye adatott, ahol is így szólíttatik meg Isten: „mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.”15 Augusztinusz arra használja fel Platónt, hogy művelt keresztyén olvasóinak figyelmét megnyerje, de bibliai szöveget használ mondanivalójának hitelessé tételéhez. Igazolható-e a Szentírásnak és Platónnak ez az augusztinuszi társítása? 14 obbie szerint, “Translator’s Preface,” 21, a négy leggyakrabban idézett szerző: Augusztinusz, (Francis) Bacon, Campanella és Platón, ebben a sorrendben. 15 Augustine, City of Goí/XII.19; (szerk.) David Knowles (Harmondsworth: Penguin Books, 1967), 496. Augusztinusz itt Origenész követőivel szemben érvel; vö. Kaiser, Creational Theology, 25n.54. 16 Sárospataki Füzetek
