Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kaiser, Christopher Barina: "Isten bölcsességének jelei" Comenius Panorthosia c. művében: egy bibliai téma a modern tudomány alapjaiban

Christopher Kaiser meg, mint az általa elképzelt keresztyén Európa. A tanulmány végén még visszaté­rek arra, hogyan értékelhetné Comenius a jelenlegi helyzetet. A Janus-arcú Comenius Comeniust „Janus-arcú” nemzedéke képviselőjének látom. Mint az átjárók és kapuk ősi római istene, Comenius is előre és visszafelé tekint az időben. Ahhoz, hogy kellőképpen értékelni tudjuk, milyen kulcsfontosságú szerepet töltött be ő és nemzedéke az eszmék történetében, szükséges diakronikus módon gondolkodnunk — visszamenve egészen az Ószövetség bölcsességirodalmához, és onnan közelíteni meg a jelenkor nagy tudósait. Ebben a tanulmányban azt kívánom érzékeltetni, hogyan játszott sajátos közve­títő szerepet Comenius e között a két pólus között: az ősi zsidó-keresztyén hagyo­mány és a modern tudomány keletkezése között. Comenius eme közvetítő szerep­ben tanú minden olyan programadó, elvi kísérlettel szemben, mely a vallásos hitet és a modern tudományt úgy ábrázolja, mint amelyek szükségképpen konfliktusban állnak egymással. Munkássága megmutatja, hogy a modern tudományos gondolko­dás mélyen a tradicionális keresztyén hitben gyökerezik. Ahhoz, hogy Comenius szerepét diakronikus módon szemléljük, utazásunkat jelenkori tudósok munkájával kezdjük, és tőlük haladunk visszafelé az időben. Előretekintés: modern tudósok a természeti világ felfoghatóságáról Kezdjük néhány modern tudós elképzeléseinek rövid áttekintésével. Esetünk­ben szorítkozzunk most csak két fizikus elképzeléseire. Gyakran feltételezik azt, hogy a tudósok arrogánsán viszonyulnak saját tudo­mányos területük sikereihez. Vannak esetek, amikor ez igaz lehet — a tudósok ugyanúgy hajlamosak az arroganciára, mint bárki más. Azonban sok olyan tudós van, aki valóban alázattal hajlik meg saját munkássága sikere előtt. Annak ellenére, hogy a tudomány még mindig nagyon messze áll attól a céljától, hogy a fizikai vilá­got annak teljes mélységében és minden dimenziójában megértse, már messze túl­jutott azon, ami elvárható lett volna tőle szigorú értelemben vett naturalisztikus alapokon. Hadd igazoljam ezt két példával. Az első példa a Templeton-díjas Paul Davies. Több jelentős tanulmányában, de legkifejezőbben 1992-ben írt könyvében {Isten gondolatai — Egy raáonális világ tudomá­nyos magyarázata) hívja fel a figyelmet arra, amit a „tudomány nagy csodájának” tart: A tudományos módszer a valóság titkainak kifurkészésében oly sikeresnek bizo­nyult, hogy már nem is ejt gondolkodóba bennünket a legnagyobb csoda, magának a tudománynak a működése. Általában a tudósok is magától értetődőnek vélik, hogy racionális, rendezett kozmoszban élünk, amelyet pontos törvények szabályoznak, s ezeket felfejtheti az emberi okoskodás. Miért rendelkeznek az emberi lények azzal a képességgel, hogy felfedezik és megértik a Világegyetemet kormányzó alapelveket? 12 SÁROSPATAKI FÜZETEK

Next

/
Thumbnails
Contents