Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - RECENZIÓ - Füsti-Molnár Szilveszter: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához. A Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója, Budapest, 2009
Füsti-molnár Szilveszter Fekete Károly: A Barme ni Teológiai Nyila tkoza t. VEZÉRFONAL A DOKUMENTUM TANULMÁNYOZÁSÁHOZ. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KÁLVIN KIADÓJA, Budapest, 2009. P ro captu lectoris, habent sua fata libelli'’ (A könyveknek is megvan a maguk sorsa, ami az olvasó felfogóképességétől függ). A legkülönbözőbb esetekben is szívesen idézett Terentianus Maurus második századvégi stiliszta örökérvényű mondata a De Syllabisbol jut elsőként eszembe, amely bizonyára nemcsak a könyv olvasóját, hanem a szerzőt is a hatalmába keríthette, amikor a Barmeni Teológiai Nyilatkozatról írt munkáját vezérfonalként ajánlja minden érdeklődő számára a dokumentum tanulmányozásához. Ezzel a szándék és a könyv műfaja is pontosan behatárolható, amellyel a szerző kifejezi, hogy milyen sorsot is szánt tanulmányának. Mi is lehetne méltóbb a Barmeni Teológiai Nyilatkozathoz, mint kiadásának het- venötödik évfordulóján úgy megemlékezni róla, hogy egyházi múltunkra, jelenünkre és jövőnkre nézve a legégetőbb kérdésekben segítsen bennünket a lényeglátásban. „Mit jelent a keresztyén egyház számára hitvallást tenni és elutasítani?” Fekete Károly munkájának jelentőségét vetíti előre az Eberhard Buschtól kölcsönzött kérdő mondat, amely a Barmeni Teológiai Nyilatkozat születésének 70. évfordulóján hangzott el Mainben a Warfield Előadások keretében.1 A hitvallástételben és elutasításban az egyház létének és lényegének olyan két meghatározásáról van ugyanis szó, amelyeknek minden időben kijózanító módon kell szembesíteniük Isten népét elhívó Urával, és azzal a kontextussal, amiben küldetését hívatott betölteni. Ebben az összefüggésben kell feltárni és megszólaltatni egyházi jelenünkben a Barmeni Teológiai Nyilatkozatot. Fekete Károly, felismerve ennek az elkötelezésnek a jelentőségét adja kezünkbe értékes munkáját úgy, hogy sorsközösséget vállal azokkal, akik őszintén és önkritikusan szembesítenek bennünket azzal a megkerülhetetlen ténnyel, „hogy Barmen tanításának lényege, eligazító ereje nincs benne a szélesebb egyház-gyülekezeti köztudatban, pedig égetően szükségünk lenne arra a szemlélet- módra, amelyet áraszt magából.”2 Ahhoz, hogy a Barmen tanításának napjainkra vonatkozóan eligazító ereje lehessen, meg kell próbálni úgy rekonstruálni a teológiai nyilatkozat kontextusát, hogy 1 Eberhard Busch: “What Does It Mean for the Christian Church to Confess and To Reject?”, in The Princeton Seminary Bulletin, Vol.25, No. 2004. 2 Fekete Károly: A. Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához, A Magyarországi Református Egyház Kálvin Kiadója, Budapest, 2009. 10. SÁROSPATAKI FÜZETEK 133
