Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Bolvári-Takács Gábor: Közéleti személyiségek pataki diákemlékei az 1920-40-es évekről. Public Characters' Recollections of the Student Life in Patak between 1920 and ###

KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGEK PATAKI DIÁKEMLÉKEI AZ 1920-40-ES ÉVEKRŐL

voltak kitűnő tanárok, az országban sok más iskolában lehetett volna ugyanolyan vág}' jobb tanári kart találni. „Patak hatásának titkát másban vélem: az egész intézmény múltjában, szervezetében, társadalmi helyzetében r a környezetében.”6 — írta. Emlékei szerint Sárospatak szegény község volt, de a diákokból élt. A diákszállások sivárak, egészségtelenek, ugyanakkor fontos közösségépítő és önállóságra nevelő hatással bírtak. Rácz István a pataki múlt és hagyomány jelentőségét csak később értette meg, mert kisdiákként a história romantikus, szentimentális hígításban hatott rá. Az iskola mégis nagyhatalomnak számított, regionális gazdasági szerepe, könyvtára stb. révén, s az irodalmi élet, az önképzőkör sokak számára utat jelentett a pesti Eötvös Kollégium felé.

Szabó Lajos1 a gimnáziumot és a teológiát egyaránt Patakon végezte, 1918 és 30 között. A dzenkét esztendőről szűkszavú, lényegre törő emlékeket vetett papírra. Ami a tanári kart illeti, a gimnáziumban a tanárok többsége „jó ádagember”, akiket kálvinista puritán szigorúság jellemez. Oktatásuk során mégis „lényeget adtak”, és ez pozitív eredmény, mert az élet komoly dolog, tehát arra komolyan kell készülni. A tantestületben egyetlen antiszemita volt: Deák Geyza. Szabó Lajos védelmébe vette az 1919-es politikai szerepvállalásuk miatt elcsapott Karádi Györgyöt, Rohos- ka Józsefet és Elekes Józsefet.8 A teológia oktatóiról sokkal rosszabb a véleménye, bár idősebb diákként nyilván az elvárásai is megváltoztak. Szerinte Marton János előadásmódja szétfolyó, Rácz Lajos száraz, s ő „nagy szűrő”, akin, ha túljutnak, meg is maradnak a teológusok. Harsányi István kedves, de engedékeny, Mátyás Ernő dünnyögő, pedagógiai érzéke csekély, a jogász Trócsányi József habitusa pedig az egyházi oktatástól távol álló. Egyedül Vasady Bélát említi jó tanáraként.9

Az 1930-as évek diákjai

A pataki Kollégium életéről szinte szociográfiai hitelességgel számolnak be a szépirodalmi feldolgozások. A legismertebbek ezek közül kétségkívül Komáromi János,10 Fekete Gyula11 és Tóth-Máthé Miklós12 diákregényei. Fekete Gyula'3 mun5 Rácz István: A Semmi partján, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1991. 48-84. o.

6 Uo. 48.0.

7 Szabó Lajos (1908-1996) református lelkész, egyháztörténész, néprajzkutató. 1930-tól lelkész, 1945-85-ben taktaszadai lelkipásztor. 1949-51-ben és 1991-95-ben a Sárospataki Református Teológiai Akadémia egyháztörténet tanára.

8 Erről bővebben lásd: A Tanácsköztársaság és a pataki Kollégium. Búza László emlékei

1919-ről (közzéteszi: Bolvári-Takács Gábor) = Zempléni Múzsa, 2005. 3. szám, 79-84. o.; Barcza József: Rohoska József progresszív nézetei 1918-1919-ben = Sárospataki Füzetek, 2001. 1. szám, 31-41. o.

9 Szabó Lajos: Utolsó szalmaszál, METEM Könyvek 27., METEM — Kazinczy Ferenc Társaság, Budapest, 2000, 23-44. o. Az említett tanárokról — a továbbiakban is — részletesen lásd: Benke György — Pólós László — Szabó Csaba (szerk.): Pataki tanáraink (1931- 1952), For You Bt., Sárospatak, 2005.

10 Komáromi János: Pataki diákok, Stádium Könyvkiadó, Budapest, 1926; Génius kiadás, Budapest, é. n.; Fekete Sas Kiadó, Budapest, 1992.

11 Fekete Gyula: Bodrog-parti szerelmeink, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1981; Trikolor Könyvkiadó Kft. h. n., é. n. (2006)

12 Tóth-Máthé Miklós: Pecúrok, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1989.

13 Fekete Gyula (1922-2010) író, politikus. 1945-ben a földreform miniszteri biztosa, 1945-53- ban újságíró, különböző lapok munkatársa, szerkesztője, 1951-től novellákat, később regéSÁROSPATAKI FÜZETEK 123