Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dunn, J. D. G.: A meghatározó tényezők. The Determining Factors

Dunn, j, D. G.

Természetesen nem bagatellizáljuk el, vagy olvasztjuk bele egyszerűen a feltámadáshitbe azt a további meggyőződést, hogy Jézus nem csupán feltámasztatott, hanem fel is vitetett a mennybe (Jézus mennybemenetele). Ha egy bibliai rész valaha is segített a keresztyén gondolkodás formálódásában, az a Zsolt 110,1: „így szólt az ÚR az én uramhoz: ’Ülj az én jobb kezem felől’.” Mindezt részletesebben látni fogjuk majd a későbbiekben, amikor az első keresztyének Jézussal kapcsolatos gondolkodásának megváltozását (#3.3e) vizsgáljuk.

A Krisztusba vetett hit nem egyszerűen egy olyan eseményhez kötődött, mely korábban történt, hanem Jézus olyan értelmezése volt, mely őt feltámadott, felmagasztalt Úrnak látta, aki jelen volt a mindennapi életükben, beleértve teologizálásukat is.

Amit tehát látnunk kell az az, hogy a feltámadott és felmagasztalt Jézus olyan lencsévé lett, melyen át az első keresztyének az írással együtt valójában minden mást is szemléltek. Jézus volt a Fiú, aki által Isten teljes és tökéletes szava szólalt meg, amely teljessé tette a próféták összes korábbi kijelentését (Zsid 1,1). O volt az, aki a láthatatlan Istent láthatóvá tette (Jn 1,18; Kol 1,15). Ö volt az, aki felfedte a múlt, az írás értelmét (2Kor 3,14). O volt az, aki feltárta a jövőt (Jel 5). Ez az az értelmezés, mely végül is Jézus fényében mindennek értelmet ad, ami Jézust olyan kulcsfontosságú, döntő tényezővé teszi az újszövetségi teológiában. Ez annak a megértése és felismerése volt, hogy Jézussal egy egészen új fejezet kezdődött, egy egészen új kor érkezett el, egy új kijelentés, mely az előző kijelentést nem tette semmissé, de kiteljesítette és megvilágította aktuális jelentését, amely oly alapvető és meghatározó volt az első keresztyének és teológiájuk számára.

Természetesen a kérdés a bibliai teológiára vonatkozóan még mindig fennáll: vajon igazuk volt-e az újszövetségi íróknak, vagy helyesebben jogos volt-e a folytonosságra és beteljesedésre vonatkozó igényük, vagy az írást saját céljaiknak megfelelően forgatták ki Jézusról alkotott felfogásuk fényében? Ezek az állítások, melyeket több újszövetségi író megfogalmazott — például Mt 2,23, vagy Pál fejtegetései a Gál 3-4-ben, vagy ahogyan a Zsidókhoz írt levélben használja ugyanazt a zsoltárt (110) azért, hogy tovább vigye Krisztus Melchizedek rendje szerinti papként való bemutatását (110,4) —, kétségtelenül teret nyitnak egy élénk bibliai teológiai vitának a témával kapcsolatosan. A lényeg továbbra is ez: vitathatatlan, hogy az újszövetségi teológia számára Jézus központi szerepet tölt be, ő a fordulópont, akin az üdvö- zítés története megfordul, ő a lencse, akin keresztül az írást olvasni kell.

FORDÍTOTTA: ENGHY SÁNDOR

nyokban megmaradt tudataként, lehetetlen, hogy Pállal azonosan gondolkodjunk (112- 16). Lásd tovább #4.3a alatt.

118 SÁROSPATAKI FÜZETEK