Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KONFERENCIA - A. Molnár Ferenc: A Biblia és anyanyelvünk (Tekintettel Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaira is). The Bible and our Mother Tongue With Respect to Albert Szenci Molnár's Psalm-translations, as well
A. Molnár Ferenc tes’, búcsú ’bűnbocsánat, zarándoklat’, ereklye, fráter ’szerzetes’ gyón, káptalan, karácsony, keresztre feszít, kolostor, lecke ’szentlecke, bibliai textus’, mise, ostya, szerzet(es), zarándok(ol), zsolozsma, stb. Ugyanakkor számos bibliai, egyházi szöveg magyar fordítása, alakítása a szövegek bonyolultabb, emelkedettebb stílusú szerkesztését is megkívánta, s magával hozott, kialakított egy sajátos fráziskészletet is. így a közvetlen vagy közvetett bibliai hatás szinte a honfoglalás utáni időktől fogva utat talált a magyar nyelv szó- és szóláskészletébe, valamint kifejezési módjába. Legkorábbi, másolatban fennmaradt, latin mintákat-eredetiket követő szövegemlékeink is bibliai témájúak, a Halotti beszéd vagy Halotti beszéd és könyörgés (1192- 1195 között) a teremtés és a bűnbeesés történetét mondja el, s a temetendő halott üdvözülését kérő imádságra hív fel. Az Ómagyar Mária-siralom, az első ismert magyar vers (1300 előtt) pedig a Krisztus keresztje alatt álló Mária fájdalmát írja le, s szó szerint is utal a bibliai Simeon prófétára s Mária általa megjövendölt fájdalmára (vö. Lukács 2/25, 34, 35). Több bibliai gyökerű, vonatkozású kifejezés, formula pedig már a Halotti beszédben is megtalálható: pur es chomuv uogmuc1 (por és hamu vagyunk; vö. íMózes 18/27); halalnec es puculnec (halálnak és pokolnak, vö. pl. János Jelenések 20/13, 14), ovdonia es ketnie (oldania és kötnie ’a bűn alól feloldozni vagy azt megkötni, nem megbocsátani’, vö. Máté 16/19), s szinte egy egész bibliai mondat is: „ysa ki nopun emdul oz gimilstwl. halalnec halaláál holz.” (vö. Vizsolyi Biblia, lMózes 2/17: „Mert valamely napon abban [a gyümölcsben] ejendel, halálnak halálával halsz.”). A halálnak halálával halsz hármas figura etymologica a héber eredetiben és a latin fordításban (Vulgata) kéttagú (ez utóbbi: morte morieris). A sajátos magyar szerkezet kiforrottságát nem csak ez az egymástól négyszáz évnyire lévő két adat bizonyítja, hanem sok XVI. századi és későbbi előfordulása: kódexekben, bibliafordítás-részletekben (több helyen, főleg: 2Mózes 21, 3Mózes 20, Máté 15/14), sőt lejegyzett beszélt nyelvi szövegben is. (Pl.: Jordánszky-kódex , Érdy-kódex, Pesti Gábor evangéliumfordítása, Heltai Gáspárék közel teljes bibliafordítása, Erdélyi magyar szótörténeti tár.) Mint ahogy a másik három említett kifejezésre ugyancsak számos korai adatunk van, sőt, ha szintén ritkább használattal is, máig élnek. Az egyházi, a bibliai tanítás magyarul kezdetben lényegében, túlnyomó részben szóban hangzott, nyelvileg is főleg így követte a latint és formálódott, s csak igen ritkán írták le. A köznép, a világiak, sőt az apácák legtöbbje és a szerzetesek egy része is még hosszú ideig csak az anyanyelvükön és szóban érthették a tanítást, mert nem tudtak latinul, és így olvasni sem. A templomokban, az egyházi gyakorlatban elsősorban a legalapvetőbb, valamint az ismertebb bibliai, egyházi szövegeket magyarázták (Miatyánk, Apostoli hitvallás, Tízparancsolat, evangéliumi részletek). Magyaráz szavaink korai jelentése a ’magyar nyelvre átültet, lefordít’ is. Például a Székelyudvarhelyi kódexben (1526) ezt írják az ámen szóról: „Ez 1 Itt és a továbbiakban a Halotti beszédben a régies, felül hosszú szárú s, illetve alul hosszú szárú z betűt a mai alakokra írom át, a ma nem szokásos mellékjeleket és ékezeteket pedig elhagyom. A máshonnan (pl. a Vizsolyi Bibliából) való idézeteket viszont a korabeli kiejtés szerint, de mai helyesírással közlöm.
