Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két leválváltása a vegyes házasságokról (1839). Two Exchanges of Letters between Bishop Ferenc Lajcsák and Ödön Beöthy about Mixed Marriages (1839)
Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két levélváltása a vegyes házasságokról (1839) tekintetes táblabíró12? úr az írás szavaiból, azon írásnak szavaiból, melynek jelentősége, értelme és ereje csak akkor vagyon, ha el nem szakasztatik a kától.[ikus] anyaszentegyház kebelében felette őrködő, azt tisztán fenntartó isteni szentléleknek éltető igéjétől, azon írásnak szavaiból, mely az egyházon kívül kinek-kinek szabad önkényére hagyva egyesek korlátlan önkényeinek palástjául szolgálva száz meg száz ellenkező felekezeteknek nyújt ürügyet a szakadásra, s amelyből tekintetes úr történeti ösméreteire hivatkozom, legalacsonyabb tettekre találhatni elferdített védhelyeket. Sőt, ami több, magának az isteni üdvözítőnek igéit tetszik bizonyítványul felhozni. Tehát ő, ki a buzgóságnak és ájtatosságnak szünteleni példánya lévén, éjszakákat tölte el folytonos könyörgések között, s minket imádkozni szavakkal, imádkozni együtt és egymásért tanított esedezni. Ő, ki az akkoron még időben lévő zsidó nemzeti vallásos kötelességeknek is hű teljesítője, a jeruzsá- lemi templomok gyakori látogatója volt. Ő, ki is128 közönséges egyházat, híveinek látható gyülekezetét alakítva, apostolait kiküldötte tanítani a népeket, hogy megtartsanak mindent, amit ő parancsolt, ki utolsó búcsúvételekor sz.[ent] testét és vérét nyújtva nyilván meghagyta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”129 Ki végtére kivétel nélkül nyilvánítja, hogy aki az anya- szentegyházat nem hallgatja, olyan, mint a hitetlen és pogány. Vajon ezek lévén az előzmények, ő foga megnyugtatni vagy éppen talán felszólítani tekintetes urat arra, hogy megvetve hozzá hasonló embertársainak vallásbeli házasságát, felyülemelkedve minden egyházi, lelki engedelmességen, feleslegesnek tartva magára nézve az egész hitbeli oktatást és Jézus áldozatát, és emlékezetét tulajdon rendeletéhez képest szüntelen életben tartó kat.[olikus] nyilvános isteni szolgálatát haszontalannak tekintve, csak magában és magának tartson180 isteni tiszteletet? S most hivatkozom józan belátására és tiszta öntudatára: Nem nyilvánvaló181 ellentmondás-é az? Nem természetes következménye-é182 a vallásbeli belső érzelemnek, hogy azokat nyilvánítsam, társaimmal közöljem, nyilvánítva és közölve másokat is személyes példaadásommal, mely nemcsak a lelkipásztoroknak, hanem világi elöljáróknak és kivált főbb tekintetű férfiaknak az ifjúságra és köznépre nézve különös sz.[ent] kötelességük, hasonló isteni tiszteletre gerjesszek, s önmagam is épüljek? És ismét így állván az előzmények, az igaz imádást magának tulajdonítva másokat is, kik az Istent is parancsolatja és nyereségvágyódásnak gyanújába keverni, mennyire légyen igazságos és méltányos, önmaga fogja érezni. Most pedig mindezeket, melyekkel sértő személyességeket és többeket, mik kölcsönös viszonyaikhoz éppen nem tartoznak, feledve, mint lelkiatya az ügynek és tekintetes úrnak tartoztam, méltóztassék oly őszinteséggel, oly szíves jóakarattal fogadni, mint azokat közleni óhajtom. Hívésre kényszeríteni, meggyőződést erőltetni nem lehet, de az igazságnak s önmagának és minden12? P.-ben hiányzó szó. 128 P.: „új” 129 Ld. Luk. 22,19., iKor. 11,24-25. 180 P.-ben hiányzó szó. 131 P.: „nyilvános” 132 P.: „következése-é” l'll'k 29
