Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy

Szatmári-Karmanoczki Emília

Elmúlt 80 éves, amikor leírta a Kárpátaljai Református Egyház történetét, fogságát, a lelkészutánpótlás formáját, nehézségeit. Könyvének címe: A Keleti Baráti Kör.

1942-ben házasságot kötött Törzsök Dolorosával, akivel 61 évig boldog házasságban élt.

Hosszú, bizonyságtevő élete 95 éves korában, 2003. szeptember 22-én ért véget. A lelkészi szolgálat azóta is tovább öröklődik a családban. Horkay Barna hat gyermeke közül egy lánya református lelkész, unokái közül is többen készülnek a szent szolgálatra.

• A Sárospataki Református Teológiai Akadémia újraindulása után - a család emlékezete szerint az 1992-es ünnepélyes évnyitón - tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki Nagytiszteletű Horkay Barnát.

Kovács Zoltán (1907, Vágsellye - 2002, Leányfalu)

A felvidéki Vágsellyén született 1907-ben, majd Galgócon, Szécsényben és Nagyszombatban járt elemi iskolába, gimnazista éveit pedig Nagyenyeden, a Bethlen Kollégiumban kezdte. A trianoni határ elvágta az anyaországtól, de 1921-ben Sárospatakra jött, hogy itt folytassa tanulmányait. 1926-ban érettségizett, majd a Teológia diákja lett, 1933-ban tette le második lelkészképesítő vizsgáját. Több tiszáninneni segédlelkészi hely (Szinpet- ri, Aggtelek, Szin, Perkupa, Jósvafő, Zádorfalva, Szuhafő, Putnok, Nagyvisnyó, Hejőcsaba, Miskolc-Felsőváros) után 1943-ban Nagyszőlősre választották meg hitoktató lelkésznek, majd Tiszaújlakra került.

A háború után Kárpátalja a Szovjetunió része lett, e területeken is megkezdődött a magyarság és az egyházak megsemmisítése. Kovács Zoltánt 1949 elején kilakoltatták a parókiáról, március 19-én letartóztatták, és májusban megszületett az ítélet ellene: 25 év kényszermunka. Ebből hat és fél évet töltött Bratszk és Omszk lágereiben, fenyőerdőt irtott vagy kőműves munkát végzett, majd 1956. június 21-én szabadult. (A fénykép 1956-ban készült az omszki lágerben.) Ez évben Balazsér-Nagybégány megválasztotta lelkipásztorának, de szolgált Dédán, Kisbégányban, Guton is. Innen telepedett át feleségével az anyaországba 1982-ben. Ekkor is vállalt még igehirdetési szolgálatokat, beosztott lelkész volt Szentmártonkátán és Nagykátán. 1994-től utolsó éveit Leányfalun, a Református Szeretetotthon gondozásában töltötte hűséges feleségével együtt.

Hosszú fogságáért az Antall-kormánytól egymillió forintot kapott „kárpótlásként”. Ezt az összeget a beteg, otthon nélküli lelkipásztor teljes egészében az újrainduló Sárospataki Református Teológiai Akadémiának ajánlotta fel. Ebből jött létre a „Szibéria alapítvány”, mely jelentős összeget nyújt egy-egy arra érdemes pataki teológus számára, erkölcsi értéke pedig felbecsülhetetlen.

2002-ben, 96 évesen hunyt el Leányfalun.