Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hörcsik Richard: A Kálvin-kutató Nagy Barna emlékezete
Hörcsik Richard A második világháborút követő két évtizedben a Magyarországi Református Egyház nagy katharzison ment át, aminek maga Nagy Barna is többszörösen lett szenvedő alanya. Az előzőekben láttuk, barthi teológiai gondolkodása vezette el Kálvinhoz. Úgy gondolta, hogy az egyre nehezedő egyháztörténeti időkben az a leghelyesebb, ha mintegy mankóul a lelkészek számára a legtisztább forrást adja: Kálvint és Kálvin kommentárjai közül is azt a kettőt, ami - mint egykor - alapja volt a reformátori felismerésnek, most 400 évvel később is alapja lehet egyház megújulásának. Erre utal Nagy Barna 1952-ben fogalmazott következő mondata is: „...a Kálvin iskolája nélkül tévtanok és téves felfogások hatalmasodhatnak el akár az igehirdetésben és tanításban, akár az egyház bármely más élettevékenysége terén..."w Ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni: Kálvin írása nem a Szentírás, hanem csak magyarázata. Kálvin kommentálja nem a cél, hanem csak eszköz! Nem kész étel, hanem kovász akar lenni. Nagy Barna halála óta eltelt 40 esztendő ismételten megmutatta Kálvint fordítói munkásságának nagyságát. Azóta nincs követője! Kálvin kiadatlan prédikációinak szövegkritikai gondozója A Kálvin-kutatás nemzetközi vonatkozásaiban Nagy Barna munkásságának legkiemelkedőbb és legértékesebb periódusa az 1956 és halála közötti időszakban Kálvin kiadatlan prédikációinak forráskritikai gondozásához és sajtó alá rendezéséhez kapcsolódik. 1956 augusztusában a Református Világszövetség (RVSz) James McCord elnökletével egy kiadóbizottságot hozott létre.32 A kilenc tagú bizottság - köztük Nagy Barna - azzal az elgondolással osztotta meg maga között a munkát, hogy 1964-re, a reformátor halálának 400. évfordulójára lehetőleg összes kiadatlan prédikációi jelenjenek meg.33 A bizottságban nemzetközi szaktekintélyek kaptak helyet: Hans Rückert tübingeni professzor, George A. Barrois princetoni, R. Martin-Achard genfi professzorok. T. H. L. Parker lincolnshirei lelkész, R. Stauffer baseli lelkész, J.D. Benoit strasbourgi professzor, W. F. Dankbaar groningeni, E. Mülhaupt wuppertali professzorok és természetesen Nagy Barna. A Bizottságban Nagy Barna Ezékiel könyve második, nagyobbik feléről, a 23-48 fejezetekről szóló 69 beszédre vállalkozott azzal a megjegyzéssel, hogy esetleg még további 55 prédikáció sajtó alá rendezését is elvégzi. Meg kell jegyeznem, hogy Nagy Barna választása - az Ezékiel könyvét illetően - a Kálvin-kutatás szempontjából is különleges. Míg a többi kiadatlan prédikációk (Sámuel I-II. kivételével) olyan textusokról szólnak, amelyekről Kálvinnak kommentárjai vagy akadémiai előadásai a Corpus Reformatorumban már megjelentek, addig a Nagy Barna által kiválasztott részekről, Ezékiel 23-48. fejezeteiről nem készült semmi. Sőt az ezt a szakaszt megelőző 16-22. fejezetekről szóló 50 prédikáció elveszett. így jószerivel csak * 33 3* SRKN, Kt. Analekta, 1907. sz. 32 SRKN., Kt. Analekta, 1982. sz. 33 A „Supplementa Calviniana” új elnevezéssel. 74 Sárospataki Füzetek
