Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy
A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai életében büszkén emlegette, hogy iskolájában találkozhatott Horthy Miklóssal, az ünnep alkalmából Patakra utazott kormányzóval. Pataki diák korában, a Nagykönyvtár rendszeres látogatójaként felfigyelt I. Rákóczi György igeolvasási szokására az itt kiállított Bibliája alapján. A fejedelem minden nap két fejezetet olvasott a Szentírásból, és mindig bejegyezte az aktuális dátumot. Ez a felfedezés olyan hatással volt Horkay Barnára, hogy ettől kezdve ő is napi két részt olvasott, egyet az Ó-, egyet az Újszövetségből. Tagja volt a teológiai kórusnak, két évig elnöke is. Pataki éveinek sporttevékenysége is említésre méltó: 800 méteres síkfutásban országos első helyezést ért el. A teológia elvégzése után a Pataki Tanítóképző vallástanára volt két évig, majd Munkácsra került segédlelkésznek Bertók Béla püspök mellé. 1935-ben lett megválasztott lelkipásztora a nagyszőlősi gyülekezetnek, ahol 1987-ig szolgált. A második világháború után Kárpátalja a Szovjetunió része lett. A komáromi Nyugati Baráti Kör mintájára 1936-ban itteni lelkészek megalakították a Keleti Baráti Kört Szabó Béla lelkész, belmissziós előadó vezetésével. Egy alkalommal a „baráti körös” lelkészek arról beszélgettek, hogy még nem tettek bizonyságot hitükről az istentelen állam előtt. Másnap reggel Horkay Barna az Ézs 18,2-ben a következőt olvasta: „Menjetek el gyors hírnökök, a magas és derék néphez, a néphez, amely rettenetes, mióta van és ezután is; a hatalmas és hódító néphez, amelynek földét folyók hasítják át”. Horkay Barna lelkésztársával, Zimányi Józseffel megerősödve és felbátorodva az igei üzeneten, hitvalló lépésre szánta el magát: felkeresték a Szovjetunió állambiztonsági szervének egyik képviselőjét Beregszászon. 1947. október 17-én letartóztatták. Rövid ungvári fogság után a Csukcs- félszigeten lévő Kolima lágerbe vitték, ott raboskodott 1955 szeptemberéig. Családjától, gyülekezetétől 17000 km-re került, ahol az akár -60 °C fokos hidegben, embertelen körülmények között is megtartotta életét Isten. Hazatérése után továbbra is a Nagyszőlősi Egyházközség lelkésze volt, hiszen gyülekezete visszavárta. Közben a parókiát államosították, a templom is állami tulajdonba került, a gyülekezetnek bérleti díjat kellett fizetnie a használatért. 1.956-tól a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye espereseként végezte tovább szolgálatait egészen 1987-ig. 1956-ban a kárpátaljai gyülekezeteknek már csak harminchat református lelkipásztora volt. így Horkay Barna is több gyülekezetben hirdette Isten Igéjét: Fancsika-Sárváron, Mátyfalván, Feketepatak- Verbőcön, Tiszakeresztúrban, Tiszaújhelyen. A kárpátaljai ifjak magyarországi teológiákon való tanulását a szovjet hatóságok nem engedélyezték. 1974-től nyílt lehetőség arra, hogy a püspök és az esperesek szervezésében speciális lelkészképzésben vegyen részt évente néhány fiatal. Horkay Barna ó- és újszövetségi bibliaismeretet tanított ezeken a lelkészképző tanfolyamokon. Amikor az utánpótlás kérdése lassan megoldódni látszott Kárpátalján, 79 éves korában nyugdíjba vonult és családja egy részével az anyaországba költözött. 1997-ig Tiszaeszláron szolgált beiktatott lelkészként. Ekkor költözött szívének mindig kedves városába, Sárospatakra.
