Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - INTÉZMÉNYÜNK TÖRTÉNETÉBŐL - Szatmári-Karmanoczki Emília: A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai. Honorary Professors of the Sárospatak Reformed Theological Academy
A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanárai Dr. Barth, Kari (1886, Basel - 1968, Basel) Gyermek- és ifjúkora éveit Bernben töltötte, ahol apja teológiai tanár volt. Itt kezdte teológiai tanulmányait 1904-ben, majd apja akarata ellenére a liberális berlini teológián folytatta, végül 1908-tól Marburgban tanult. 1909 és 1911 között genfi segédlelkész, 1911 és 1921 között lelkész Safenwillben (Argau kanton), ahol a munkások életkörülményei érzékennyé tették szociális kérdések iránt, s rövid ideig a vallási szocializmus hatása alá került, sőt tagja lett a szociáldemokrata pártnak. Az első világháború kitörésekor szembekerült az azt üdvözlő liberális teológiával. 1918-ban, a Római levélhez írt kommentárjában önálló teológiai álláspontját fejtette ki. Ezekben az években formálódik teológiája, a dialektikus teológia, az „Ige teológiája”. E szerint: Isten és ember között akkora a távolság, olyan nagy a különbség, hogy az emberi oldalról nem hidalható át. Az „egészen más Istent” csak úgy ismerhetjük meg, ha ő maga jelenti ki magát nekünk. Isten kijelentése a testté lett Ige, Jézus Krisztus. Rá mutat és róla szól a Szentírás, az írott Ige, és róla tesz bizonyságot a prédikáció, a hirdetett Ige. A teológia örök dilemmája, hogy arról az Istenről kell beszélnie, akiről emberi módon nem lehet beszélni. Az ember - tehát - alapvetően nem tud Istenről helyesen beszélni. Ha valamit mondunk róla, annak az ellenkezőjét is el kell mondanunk azonnal. Istenről csak dialektikusán lehet beszélni. Ez a feszültség nem oldódik fel, hanem megmarad, ahogy Jézus Krisztus személyében is jelen van azáltal, hogy egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. 1922 és 1925 között a német göttingeni egyetem dogmatika tanára volt, 1925-től 1929-ig Miinsterben tanított dogmatikát és újszövetségi exegézist, 1930 és 1934 között a rendszeres teológia professzora volt Bonnban. i934_ben megtagadta a feltétlen hűségesküt Hitlernek, ezért elbocsátották lelkészi szolgálatából, majd 1935-ben nyugdíjazták. Szerzője volt a nemzetiszocializmussal szembeni egyházi ellenállás, a Hitvalló Egyház önértelmezése szempontjából központi jelentőségű Barmeni Hitvallásnak. Ezek után el kellett hagynia Németországot. 1935-től a bázeli egyetem professzoraként tanított rendszeres teológiát, s itt élt és alkotott haláláig. Irodalmi munkássága kiemelkedően gazdag és jelentős. Exegetikai művek (Der Römerbrief), teológiatörténeti tanulmányok, igehirdetések jelentek meg tőle. Fő műve - a befejezetlenül maradt, de így is monumentális - Kirchliche Dogmatik, a keresztyén egyháztörténet legrészletesebb dogmatikája, melyen 35 éven át folyamatosan dolgozott. 1948-ban Amszterdamban részt vett az Egyházak Világtanácsának megalapításában, s később is fontos szereplője volt az ökumenikus mozgalomnak. A Sárospataki Teológia 1931-ben tiszteletbeli tanári címmel tüntette ki. 73
