Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KONFERENCIA - Buzogány Dezső: Mikó Imre főgondnok emlékének. Variations on a Will; In memory of Imre Mikó Genral Superintndent
Buzogány Dezső ben, hanem készpénzben kellett adózniuk, és ilyenkor bizony jól jött az egyházközség anyagi támogatása, különösen mert a kamatot terménnyel is megválthatta. Ha Max Webernek a nyugat-európai kálvinizmus és a kapitalizmus kapcsolatáról kialakított elméletét szeretnénk szemléltetni a legmagasabb egyháztársadalmi szinttől a legalsóbbig, a korabeli főgondnok és gondnok ebbéli szakmai tevékenységére mindenképpen rá kell mutatnunk. Kálvin munkaetikájának alapjain felépített Bethlen Gábor-féle erdélyi merkantilizmus, érdekes módon, épp az erdélyi társadalom legalsóbb szintjén, a falusi egyház- községek pénzgazdálkodásában élt tovább hosszú századokon át. Nos, e hagyomány ismeretében, merem remélni, más fénybe került Mikó Imre pénz- gazdálkodásra is ráhangolt főgondnoki attitűdje. A testamentum rendelkezéseiből kiérződő gazdasági szakemberben tehát erdélyi anyaszent- egyházunk, e téren is, igen kiválóan felkészült főgondnokot kapott. Az alkalmi, de megítélésem szerint, korántsem fölösleges kitérő után nézzük meg a főgondnok végrendeletének két igen jellemző stíluselemét. Ameny- nyiben leszámítjuk a testamentum alább már jelzett merkantilista specifikumát, várhatóan, két olyan erőteljesen körvonalazódó témakört találunk abban, amelyek hosszú évszázadok óta szorosan összekapcsolódva egészítették ki egymást: ez a klasszikus egyház—iskola kapcsolatrendszer. Alább már jeleztük, hogy a végrendelet szövegéből nem érződik ki semmiféle emóció: zavaró szélsőséges nemzeti vagy túlzó felekezeti felhang. Az egyházhoz fűződő főgondnoki vonzalom tehát nem kitörve tomboló, túláradó érzés és retorikai szóvirág - amint azt egyébként a kor fogalmazási stílusában megszokhattunk -, hanem cselekvés, amelyre, eddigi életét ismerve, számítani lehetett: mindenekelőtt az egyházi intézmények fennmaradására és megerősítésére jelentős alapítványt tesz, és csak utána beszél. Díszes szavak helyett inkább hasznos szavakkal ad egyértelmű utasítást az Erdélyi Református Egyházat irányító Igazgatótanácsnak hátrahagyott vagyona kezelésére és ellenőrzésére nézve. Ez a komoly céltudatosság és szinte teljes szenvtelenség nemcsak akkor tapasztalható, amikor a legmagasabb egyházi ügyeket támogatja, hanem akkor is, amikor a szórványállapot szélére jutott, sorvadó egyházközség túlélését segíti, amelynek adminisztrálását ugyancsak az egyházra bízza. Az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári Gyűjtőlevéltárában található és a fizetési gondokkal küszködő Marosújvári Egyházközség számára fogalmazott adománylevelében pl. ugyancsak nincs sajnálkozó szólam, de ott van a segítségre szorult egyházközség szűkös állapotát pillanatok alatt felismerő éleslátás és főgondnoki kötelességtudatból eredő szociális érzékenység és szolidaritás. Csaknem két évtizedig volt főgondnoka az Erdélyi Református Egyháznak és ez alatt végzett sokirányú munkáját, zsinati és közgyűlési elnöklését e prakticitás és gyakorlatiasság jellemezte, és igen ritkán, csak nagyon indokolt esetben ragadta el a kor rajongó lelkesedése. Mértéktartó objektivitása stabilizáló tényező volt a református egyházban, és biztosan álló szilárd pontként állt mindenfajta egyházi orientáció közepette. Az egyházi közéletre történő figyelésnél sokkal nagyobb érdeklődéssel követte az iskolák mindennapjait. Igen meghatározó élményekkel távozhatott a református egyház irányítása alatt működő sepsiszentgyörgyi kollégiumból, ha élete alkonyán is ennyire mélyen élt benne az intézmény iránti vonzalom. Ez a
