Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KONFERENCIA - A. Molnár Ferenc: A Biblia és anyanyelvünk (Tekintettel Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaira is). The Bible and our Mother Tongue With Respect to Albert Szenci Molnár's Psalm-translations, as well
A. Molnár Ferenc ennek első kiadásából származnak. És természetesen ez is támaszkodott a korábbi fordításokra, a szóbeli szöveghagyományra is. Bár a korábbi katolikus gyakorlat szerint igen ritkán adták ki és (a templomon, a kolostorokon kívül) viszonylag kevésbé olvasták, több szállóigénknek Káldi György először 1626- ban megjelent katolikus fordítása az alapja, valamint a latin nyelvű Vulgata. Például a Halála előtt senkit ne dicsérj! (Sirák 11/29), a Békesség a földön a jóakaratéi embereknek! (2/14) inkább Káldi szövegére, az Ecce homo! ’íme az ember!’(János 19/5) a Vulgatára megy vissza. Egyébként sokan a Károlyiféle Biblián gyakorlatilag már ezt az idén száz éves és a maga korában is archaikus stílusú revíziót értik. Amikor az új protestáns fordítás megjelent (1975), Páskándi Géza például kifogásolta, miért cserélték ki a Genezis első mondatában a fordítók az ég szót a menny-re, aminek szerinte a pontos jelentése, jelentésárnyalata nem illik ide. (vö.: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.”). Véleményére Lőrincze Lajos válaszolt, megírva, hogy itt a menny szó szintén jó, s ez szerepelt a Vizsolyi Bibliában és annak későbbi kiadásaiban is, és csak az 1908-as revízió cserélte ki a menny-et az ég-gel. Az először 1607-ben megjelent és azóta sorozatosan kiadott Szenei Molnár Albert-féle - elsősorban Ambrosius Lobwasser német szövegén alapuló és francia dallamokra készült - zsoltárparafrázis-fordítások jelentőségéről külön is szólhatunk. Ezek a magyar protestáns, református népesség körében a későbbiekben igen elterjedtek, s az egyházi énekkincs egy kivételes gyűjteményévé váltak, s egyben az egyházi, bibliai (jellegű) nyelvhasználat terjesztőivé, megerősítőivé is. Például a siralom uölgye kifejezés (vö. Zsoltárok 84/7), a Tebenned bíztunk eleitől fogva, valamint az Úgy áll, mint a Sión hegye szállóige nem közvetlenül a Bibliából, hanem Szenei Molnár Albert zsoltárparafrá- zis-fordításából származik (1. 90/1, 125/1). A siralom völgye aztán Szenei Molnártól került be az 1908-as Károlyi-revízió szövegébe is (a Vizsolyi Bibliában itt víz nélkül való völgyek van). Amikor 1882-ben a budapesti református egyháztól Arany János mint tanácsbíró a Szenei Molnár-féle zsoltárok újonnan tervezett szövegét „bírálat és véleményezés végett” megkapta, erre több okból nem vállalkozott. S megjegyezte, azt hiszi, „Molnárt elég lett volna egészen szokatlan archaismusaitól megszabadítani; mert az ő szövegét a nép már szinte egyenesen Szent Dávidénak tartja, úgy tiszteli”. Nagyjából ugyanerről az időről Csűry Bálint is azt mondja említett cikkében, hogy Szatmár megyei szülőfalujában „nem volt szükséges a híveknek énekeskönyvet vinni a templomba, mert az énekeket mindenki könyv nélkül tudta”. Ők, a gyermekek pedig a zsoltárból és a bibliából tanulták meg a folyékony olvasást. Idézzük későbbről még Kányádi Sándort, aki — kisebbségben élő, erdélyi magyarként is - Egy csokor orgona mellé című versében így vall a Szenei Molnár fordította zsoltárokról: „orgonaszó orgonaillat | ónkarikás ablaktányérok | lépesméz-ízű zsoltár I életem pünkösd-évszaka | lelkem pünkösdi itala | máig zsongító óborom | nyelvem petőfisándora | albertus molnár”. Alexa Károly Magyar zsoltár címmel (Bp., 1994) egy egész kötetnyit állított össze a magyar zsoltárparafrázisokból, zsoltárszerű magyar versekből, s ezekből számos Szenei Molnár Albert zsoltárfordításainak a hatását mutatja. Igaz, a Szenei Molnár-zsoltároknak ez a szerepe mára lényegesen visszább szorult. Az aktív vallásgyakorlók megfő-
