Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén lakosság mintegy 260 felekezethez, egyházhoz vagy vallási közösséghez tartozónak vallotta magát. A korábbi kategóriák szerint a felekezeti arány a következőképp alakul: Katolikus 5i,9%+2,6% Református 15,9% Evangélikus 3% Izraelita 0,1% Más vallású 1,1% A felekezetekre külön-külön vonatkozó felmérések közül érdemes megvizsgálni néhány, a református egyházra vonatkozó eredményt, amelyek a felekezetet sajátos minőségek mentén jellemzik. Vizsgálták többek között a felekezethez tartozók Bibliához való viszonyát, ami a „Sola Scriptura” elvet figyelembe véve nem elhanyagolható szempont a reformátusoknál. A felmérés alapján 20,9%-nak nincs sem Újszövetsége, sem teljes Bibliája, 21,8% szerint „a Biblia Isten szava, és szó szerint kell érteni”, 37,7% vallja azt, hogy „a Biblia Isten ihletett szava, de nem kell mindent szó szerint venni”, míg 40,6% számára „a Biblia mesék, legendák, történelmi és erkölcsi tanok ember által lejegyzett ősi könyve.” Ugyanilyen vegyes képet mutatnak az Isten létére vonatkozó kérdések eredményei is. Az Aufbruch 1998 és EVS 1999 mérései alapján 16,4% nem hisz Istenben, míg 7,3% nem tudja, hogy hisz-e. Az ISSP 1998 alapján 18,1% soha nem hitt Istenben, míg 63,8% mindig is hívő volt.106 További „református jellemzőket” tár fel Kamarás István nemrég megjelent tanulmánya,107 amely a vallásosság különböző változatai és a különféle életstílusok, értékek, szokások és ízlések közötti összefüggéseket vizsgálja. Felméréseit katolikusok, reformátusok és evangélikusok, különböző újprotestáns felekezetek (baptisták, adventisták, metodisták, pünkösdiek), Jehova tanúi és nem keresztény vallások (buddhisták, muszlimok, zsidók és két különböző irányzathoz tartozó Krisna-hívők) képviselői között végezte 2006- 2007-ben. Vizsgálta a különböző vallások szentnek tekintett dolgait, Istenről, emberről és világról alkotott képét; a vallási csoportok tagjainak értékrendjét és életstílusát; valamint a művészetekhez és műalkotásokhoz való viszonyulásukat. IX. A víillás és az egyház társadalmi megítélése és presztízse Az egyházak, ezen belül a református egyház társadalmi megítélését alapvetően meghatározza az, hogy mit tartanak az emberek egyháznak. Tomka szerint szociológiai szempontból három általános definícióban lehet megfogalmazni az egyházakról alkotott képeket. Az első szerint az egyház hívő közösség, „a hitben magát összetartozónak érző társadalmi csoport, emberek tagolt és saját szervezettel rendelkező összessége, a társadalom egyik pontosan 106 Az adatokat közli Tomka M.: „Vallásosság az állami vallásellenességet követően”, 59-61. 107 Kamarás István, Vallásosság, habitus, ízlés - kutatási jelentés. Budapest, Loisir Kiadó, 2009. Xánispalaki l'üzcli'k 163
