Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - KONFERENCIA - A. Molnár Ferenc: A Biblia és anyanyelvünk (Tekintettel Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaira is). The Bible and our Mother Tongue With Respect to Albert Szenci Molnár's Psalm-translations, as well
A. Molnár Ferenc egyik támogató a négyszáz éve, 1608-ban elhunyt Rákóczi Zsigmond volt, amint azt halotti búcsúztatójába Miskolci Csulyak István szintén belefoglalta: „Mert midőn látta volna egész országunkban való híveknek lelki éhségeket, az élő Istennek O és Új Testamentumát, kit mi Szent Bibliának hívunk, mely még magyar nyelven egészen nálunk nem vala, nagy szorgalmatossággal, sok költségével, szép világos öreg betűkkel 1590 esztendőben Vizsolyban kinyomtattatta”. A Vizsolyi Biblia Németh László szavaival főleg a reformátusság körében egyre mélyebbre hatolt „tudósok, urak és nép rétegeibe... S a szószékről lenyúlt a mindennapok szóhasználatába s az egyszerűbb emberek képzetkincsébe is. Száz kiadásában egyre mélyebb gyökeret eresztett belénk, s odakerült parasztapáink almáriumára s nagyanyánk pápaszemtokja alá”. Az eredeti Károlyi-fordítás nyelvi színvonal tekintetében lényegében nem emelkedik ki a korabeli egyházi irodalomból. Azáltal azonban, hogy a teljes Bibliát elsőként közvetítette, egyedülálló teljesítmény, s a hibákat általában fokozatosan kiküszöbölő, az erényeit pedig megtartó javított, majd revideált kiadásai máig használatosak, a magyar műveltségre, irodalomra és nyelvre, a kialakuló nyelvi normára minden más könyvnél nagyobb hatással volt. Annak a megállapítása, hogy a (Károlyi-)Biblia nyelve, stílusa esetenként hogyan épült be az irodalmi művekbe, valamint a beszélt és írott nyelvbe, még jórészt a jövő feladata. Úgy látszik, hogy a biblikus stílus sokszor szinte a régivel, az archaikussal egyenlő. A Biblia ugyanis az egyetlen olyan folyamatosan használt könyv, amely modernizált változataiban is megőrizte a stílus bizonyos régiségét. Ez nyomot hagyott az egyházi nyelvben is, az újabb szépirodalomban pedig egyfajta stíluselemmé lett. Amikor Pál apostolnak Timóteushoz írt második levele nyomán egy verseimében Ady azt írja, hogy A harcunkat meg- harcoltuk, vagy amikor Babits a Jónás könyve című művében bibliai hangot üt meg („Monda az Úr Jónásnak: »Kelj fel és menj / Ninivébe, kiálts a Város ellen!«”), a mondandónak archaikus, ünnepélyes színezetet ad. S figyelemre méltó, illetve jellemző, hogy nemcsak a református vallású Ady, hanem a katolikus Babits is a Károlyi-féle fordítás szövegét használja, egyébként az 1908-as revízió előtti, az eredetihez képest csak kevéssé módosított 1873-as szöveget. A Biblia nyelvi befolyása kétségtelenül a szó- és szóláskincs, valamint a stílus terén a legerősebb. Csűry Bálint, a Debreceni Egyetem magyar nyelvész professzora 1940-ben publikálta református szülőfalujának, a Trianon után Romániához került szamosháti Egrinek azokat a szavait, neveit, szólásait és közmondásait, amelyek a Károlyi Bibliából erednek. Ezeket - egy-két más vidékről valóval kiegészítve — vagy száz szócikkben és másfélszáz szótári egységben közölte. S nyilván Csűry gyűjtése sem teljes. Legelső példája: ekűdelek Abrahám kebelibe ’elhúzom a nótádat, eloltom a gyertyádat’. A kifejezés, mint ismeretes, Lukács evangéliumára (16/22, 23) megy vissza, amely szerint Lázárt, a megvetett koldust holta után az angyalok Abrahám ősatya kebelére, az üdvözülendők közé viszik. (A Halotti beszédben pedig a hívek azt kérik Istentől, hogy az elhunyt lelket Abrahám, Izsák és Jákob kebelében, azaz az ő meghitt körükben, tehát a mennyországban helyezze el.) Lázár neve különben köznevesült is, a szegény, nyomorult koldust értik rajta: „Édes fijam, be nagy lázár lettél ezen a világonn!”.Az égbekiáltó vétek szószerkezet és maga az égbekiáltó melléknév meg például Mózes első könyvével függ össze. A testvérét,
