Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén - a jelenlegi kutatás és irodalom tükrében
A magyar társadalom vallásszociológiai arculata a 21. század kezdetén fogjuk. A maga módján vallásosak száma sem csökken, de fontos számításba venni olyan meghatározó tényezőket is, mint hogy a magyar társadalom öregszik, és visszaszorulóban van a falusi életforma. Kérdéses tehát, hogy az ellentétes hatások hova vezetnek.53 Ha közelebbről megvizsgáljuk a szekularizáció fogalmához általában kapcsolt tendenciákat, nem egyértelmű vagy egyvektorú változásokat találunk. Vizsgálták (WVS 1995) például a vallásosnak neveltek arányát több európai társadalomban. A 65 évesek és idősebbek nemzedékében Magyarországot még csak Lengyelország és Horvátország előzi meg. A 45-64 évesek esetében már Románia, Szlovákia, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Litvánia és Moldova is Magyarország elé kerül. A 25-44 éves nemzedékből pedig már Macedóniában, Albániában és Szerbiában is többen kaptak vallásos nevelést, mint hazánkban. Ezzel párhuzamosan a templomba járási arányok hirtelen csökkentek az 1950- es évek elején (visszaemlékezések alapján, ISSP 1998), amikor kibontakozott a kommunista totalitarizmus.54 A kommunista diktatúrára jellemző volt az erőltetett urbanizáció, amely nagyban gyengítette a korábban egységes világképet, mely a vallás rendszerében helyezte el a társadalmi rendet és a kultúrát, és amelyben a hit és a belőle fakadó erkölcsi normák az emberi lét egészét átölelték. Az élet egyes területei elkülönültek egymástól, így a vallásosság automatikusan csak a magánéletben van jelen, de nem illik bele természetszerűen az élet egyéb területeibe. A „kommunista modernizáció” ideológiai alapon, felülről is kényszeríti a vallásosság csökkentését, „az elvallástalanodás részben a megerőszakolt társadalom sérüléseinek következménye.”53 54 55 Az 1960-as és 1970-es évek nemzetközi összehasonlításban is az elvallástalanodás időszaka: „miközben a templomba járók aránya ebben a periódusban Nyugat-Európában a korábbi arány felére, addig Magyarországon egy nyolcadára esett”.56 57 Ez azonban a ’70-es évek végén megfordulni látszik, amikor is végbemegy egy vallási fellendülés, azóta pedig két évtized alatt 5-6%-kal emelkedett a rendszeres vallásgyakorlók és egyházi- as hívők száma.57 A szekularizáció olyan értelmezésével szemben, amely a vallásosság és egyháziasság térvesztéseként értelmezi e folyamatot, Tomka azt írja, hogy mindenképpen kérdéssé kell tenni az egyház és a vallásosság, Európa szempontjából a keresztyénség lényegéből fakadó szerepét. A klasszikus példaként említett, a felvilágosodás óta a társadalmi terek differenciálódásából következő értékrendbeli, önmeghatározásbeli relativizmus által végbement vallásvesz53 Földvári M.: „Gondolatok...”, 279. 54 Tomka M.: „Vallásosság az állami vallásellenességet követó'en”, in: Tomka M. (szerk.) i.m. 47-49. 55 Tomka M.: ua. 52. ®6 Tomka M.: „Vallás a pluralizálódó társadalomban”, 74. 57 Tomka M.: „Vallásosság az állami vallásellenességet követó'en”, 50-534 Tomka M.: „Vallás a pluralizálódó társadalomban”, 74. Az Aufbruch I. arra is kíváncsi volt, hogy mi a társadalom tagjainak véleménye a vallásosság csökkenéséről vagy növekedéséről a megelőző 10 évben, illetve hogyan látják a jövőt. A válaszadók 63,3% szerint növekedés érzékelhető, 16,5% hanyatlást érzékel, a következő 10 évben pedig 51,2% szerint tovább terjed, 20,6% szerint csökkenni fog. Tomka M.: ua. 64.
