Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - J. D. G. Dunn: Mi az Újszövetség teológiája?

J. D. G. Dunn

foglalkozhat-e Pál teológiájával vagy csak leveleinek teológiájával külön-kiilön. A levelek mögötti teológia vagy a levelekben kifejezésre jutó teológia a lényeg? Én egyike voltam azoknak, akik az előbbi kategóriában gondolkodtak, nevezetesen, hogy Pál teológiájának a leírását és elemzését meg lehetne és meg is kellene próbálni; noha pontosan Pál teologizálása mozgásban lévő folyamának problémájára figyelve rászántam magam, hogy megkísérlem megfogalmazni, milyen volt Pál teológiája, amikor levelét a római keresztyéneknek írta. Érvelésem meglehetősen őszinte volt, és továbbra is az, és már korábban bemutatásra került. Pál levelei nem voltak, és most sem elvont disszertációk vagy értekezések. Olyan sok helyzetre vagy korábbi keresztyének megfogalmazásaira, nem utolsó sorban az Ószövetségre vonatkozóan - ahogy azt a maga idejében értették - tartalmaznak utalást, hogy lehetetlen hozzálátni bármelyik levél teológiájához anélkül, hogy ezeket az utalásokat ne vennénk figyelembe, és ne próbálnánk meg foglalkozni azoknak a reakcióknak és kölcsönhatásoknak a láncolatával és szövevényével, melyek kifejezésre jutnak. A jelenlegi vállalkozás tekintetében minden arra irányuló próbálkozás, hogy egy páli levelet a saját adottságain belül értsünk meg, figyelmen kívül hagyva történeti kontextusának utalásait és sajátosságait, igen megnehezítené azt, hogy a levél teológiáját annak a Pálnak a teológiájaként értelmezzük, aki úgy írt, hogy mindezeket szem előtt tartotta. És amikor ily módon vizsgáljuk meg egyik levelet a másik után, nagyrabecsülésünket vívja ki az, aki ezeket a leveleket diktálta, vagy megfogalmazta, továbbá nagyra értékeljük teologizálását, és így teológiáját is, bármilyen epizodikusak is adottságai.

Pál teológiájának megírása más szóval ahhoz hasonlítható, amikor egy sor különféle párbeszédre próbálunk meg odafigyelni, amelyből mi csak a párbeszéd egyik oldalát hallhatjuk, mégis mint dialógust kell megértenünk, különben biztosan félre fogjuk érteni, amit Pál mond.10 Senki nem reménykedhet abban, hogy megírja Pál teológiáját, kivéve, ha párbeszédként figyel oda leveleire, úgymond kihallgatva, amint egy nagy teológiai elme és lélek különböző kihívással teli helyzetekkel és kérdésekkel küzd. Másképp fogalmazva: Pál levelei nem olyanok, mint a szanaszét heverő vándorkövek, melyeket valami ősi gleccser hagyott hátra, de nem is rendszerezett, kerek egész teológiájára néző ablakok. Ez ugyanis teologicizmus lenne, a historizmus teológiai megfelelője, annak a feltételezése, hogy Pál teológiája olyan, mint egy befejezett és érintetlen anyag, melyet a leveleken keresztül és azok mögött ragadhatunk meg, vagy olyan, mint egy megszilárdult, leveleinek rétegei alá temetett lelet. Inkább arról van szó, hogy a levelekben egy készülőben lévő teológiát, Pál teologizálását kifejezésre juttató teológiát láthatunk, vagy abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy véletlenül kihallgathatjuk.

Egy korábbi kísérletben, mely során arra tettem erőfeszítést, hogy belemélyedjünk Pál teológiájába (krisztológia), megpróbáltam az olvasókat arra emlékeztetni, hogy Pál sok/legtöbb megfogalmazása az „átmeneti koncepció- alkotásnak” példája, és „korlátozott horizontokkal” kell számolnunk, amelynek

10 J. L. Martyn Galatákról szóló munkája (New York 1997) nagyságához tartozik, hogy elkezd foglalkozni Pál írásának dialogikus természetével, annak ellenére, hogy (véleményem szerint) a levél teológiáját túlságosan is a dialógus másik oldalára vezeti visz- sza.

136 Sárospataki Fíi/jid