Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - J. D. G. Dunn: Mi az Újszövetség teológiája?

Mi az Újszövetség teológiája?

tói eltekintve feltételezzük, hogy amit valaki nyíltan mondott, azt a többiek is valamennyien megerősítették - mármint újszövetségi teológia, és nem egyszerűen Máté vagy Jakab teológiája, Pál, Lukács, ApCsel teológiája, János és a Zsidókhoz írt levél teológiája. Ezzel szemben fontos, hogy a bibliai teológus világossá tegye Máté és Márk, vagy Pál és Jakab eltérő vagy szerteágazó nézeteit pontosan azért, mert az ilyen különbözőség részét képzi az Újszövetség bizonyságtételének, része az újszövetségi teológiának. A Jézusra vonatkozó korai keresztény teológiai reflexió sokfélesége is alkotórésze az újszövetségi teológiának, amely egyesíti a különböző dokumentumokat.

Az Újszövetség egysége csak a sokféleség egységeként érthető és ragadható meg, vagyis egy olyan egységként, mint a test egysége: önálló identitása van, ezt a különböző részek integrációja, együttműködése biztosítja és teszi lehetővé.

Mindebből következően felvetődik a központi vagy egyesítő elv kérdése, annak kutatása, vagy - másként fogalmazva - egy kánonon belüli kánon kutatása. Fontos megjegyezni, hogy a zsidó írásokat érintő egységes megfogalmazásra irányuló törekvés soha nem volt kielégítően sikeres. Isten kijelentése, sőt mi több Isten önkinyilatkoztatása kétségkívül lehetőség, ami ellenben lehet túl szűkre szabott (a teológia nem csak theo-logia) vagy túl átfogó (a theo-logia magában foglal minden teológiát). Az Újszövetségnek természetesen lehetősége van azt állítania, hogy maga Jézus, vagy a Jézusba mint Krisztusba és Úrba vetett hit, vagy valami ilyenféle megfogalmazás felhasználható. Valamennyi újszövetségi dokumentum végül is a hit válasza arra, amire olykor röviden mint Krisztus-eseményre történik utalás. Ha mégis kijelentjük, hogy Jézus a keresztyén Biblia egészének egyesítő centruma, könnyen újra felmerül az alapvető probléma. Az továbbá, ahogy Jézus az Újszövetség centrumaként jelenik meg, nem igazán egységes. A sokféleség ugyanúgy alkotó- eleme a Jézusról szóló újszövetségi írásoknak és tanításoknak, mint a többféle hit egysége, továbbá az, ahogy ezek az írások Jézust bemutatják, éppígy különböző. Ugyanakkor soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az újszövetségi kánon nem kevesebb, mint négy evangéliumot tartalmaz; nem egyet, hanem négy különböző evangéliumot. Nem egy evangéliumot kanonizáltak (gondoljunk a Tati- an-féle Diatessaronra, mely szerint mintha csak egy legitim módja lenne annak, hogy Jézus teológiai jelentőségét megfogalmazzuk). Nem kevesebb, mint négy az evangéliumok száma, nem csupán a gyakran emlegetett szinoptikusok közötti árnyalatnyi különbségekkel, hanem szembetűnő eltéréssel vagy alternatívával, ami János evangéliuma.

A kerygma, az első keresztyének prédikálása, gyakran mint összekötő kapocs kerül szóba. A Unity and Diversity in the New Testament (Egység és sokféleség az Újszövetségben) című művemben tehát egyik feladatként azt tűztem ki magam elé, hogy megkeressem, mi a kerygma / evangélium, ami az Újszövetség alapegységét, az alap-kerygmát képezi. Összefoglalásul álljanak itt a kikristályosodott pontok:

129