Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - J. D. G. Dunn: Mi az Újszövetség teológiája?

Mi az Újszövetség teológiája? tói eltekintve feltételezzük, hogy amit valaki nyíltan mondott, azt a többiek is valamennyien megerősítették - mármint újszövetségi teológia, és nem egysze­rűen Máté vagy Jakab teológiája, Pál, Lukács, ApCsel teológiája, János és a Zsidókhoz írt levél teológiája. Ezzel szemben fontos, hogy a bibliai teológus világossá tegye Máté és Márk, vagy Pál és Jakab eltérő vagy szerteágazó néze­teit pontosan azért, mert az ilyen különbözőség részét képzi az Újszövetség bizonyságtételének, része az újszövetségi teológiának. A Jézusra vonatkozó korai keresztény teológiai reflexió sokfélesége is alkotórésze az újszövetségi teológiának, amely egyesíti a különböző dokumentumokat. Az Újszövetség egysége csak a sokféleség egységeként érthető és ragadható meg, vagyis egy olyan egységként, mint a test egysége: önálló identitása van, ezt a különböző részek integrációja, együttműködése biztosítja és teszi lehető­vé. Mindebből következően felvetődik a központi vagy egyesítő elv kérdése, annak kutatása, vagy - másként fogalmazva - egy kánonon belüli kánon kuta­tása. Fontos megjegyezni, hogy a zsidó írásokat érintő egységes megfogalma­zásra irányuló törekvés soha nem volt kielégítően sikeres. Isten kijelentése, sőt mi több Isten önkinyilatkoztatása kétségkívül lehetőség, ami ellenben lehet túl szűkre szabott (a teológia nem csak theo-logia) vagy túl átfogó (a theo-logia magában foglal minden teológiát). Az Újszövetségnek természetesen lehetősé­ge van azt állítania, hogy maga Jézus, vagy a Jézusba mint Krisztusba és Úrba vetett hit, vagy valami ilyenféle megfogalmazás felhasználható. Valamennyi újszövetségi dokumentum végül is a hit válasza arra, amire olykor röviden mint Krisztus-eseményre történik utalás. Ha mégis kijelentjük, hogy Jézus a keresztyén Biblia egészének egyesítő centruma, könnyen újra felmerül az alapvető probléma. Az továbbá, ahogy Jézus az Újszövetség centrumaként jelenik meg, nem igazán egységes. A sokféleség ugyanúgy alkotó- eleme a Jé­zusról szóló újszövetségi írásoknak és tanításoknak, mint a többféle hit egysé­ge, továbbá az, ahogy ezek az írások Jézust bemutatják, éppígy különböző. Ugyanakkor soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az újszövetségi kánon nem kevesebb, mint négy evangéliumot tartalmaz; nem egyet, hanem négy külön­böző evangéliumot. Nem egy evangéliumot kanonizáltak (gondoljunk a Tati- an-féle Diatessaronra, mely szerint mintha csak egy legitim módja lenne an­nak, hogy Jézus teológiai jelentőségét megfogalmazzuk). Nem kevesebb, mint négy az evangéliumok száma, nem csupán a gyakran emlegetett szinoptikusok közötti árnyalatnyi különbségekkel, hanem szembetűnő eltéréssel vagy alter­natívával, ami János evangéliuma. A kerygma, az első keresztyének prédikálása, gyakran mint összekötő ka­pocs kerül szóba. A Unity and Diversity in the New Testament (Egység és sokféleség az Újszövetségben) című művemben tehát egyik feladatként azt tűztem ki magam elé, hogy megkeressem, mi a kerygma / evangélium, ami az Újszövetség alapegységét, az alap-kerygmát képezi. Összefoglalásul álljanak itt a kikristályosodott pontok: 129

Next

/
Thumbnails
Contents