Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére

A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére

Ugyancsak meg kellett fizetniük a tizedet is, valamint meg kellett tartaniuk a katolikus ünnepeket.

A ti vármegyén kívül szabad vallásgyakorlatot csak akkor kaphatott egy település, ha annak 1681 előtti meglétét igazolni tudta.8 A török háborús pusztítások után azonban ez szinte lehetetlen volt9, így folytatódtak a zaklatások a protestánsok ellen. Az e megyékben is nyilvánvaló, erős ellenreformációs törekvést jól elénk tárja Radonay Mátyás Ignác pécsi püspök levelének rövid részlete, melyet a siklósi reformátusokhoz írt: „heretikusokat, zsidókat, rablókat, kálvinistákat, istenkáromlókat nem akarok megtűrni püspökségemben”10.

1701-es rendeletében Lipót a töröktől visszahódított területeken kizárólag a katolikus vallás szabad gyakorlatát engedélyezte, továbbá a korábbi végvárakban (melyek azelőtt articularis helynek számítottak) is megtiltotta a protestánsok nyilvános vallásgyakorlását.

Változás e téren is csak a Rákóczi szabadságharc éveiben (1703-1711) következhetett be az ország azon területein, amelyek a fejedelem uralma alá kerültek. Itt a vallásügyeket az 1608. évi11 és az 1647. évi12 törvények értelmében kezelték, azaz a protestánsok teljes vallásszabadságot kaptak.

Az 1705-ös szécsényi országgyűlés törvénybe is foglalta az evangélikusok és reformátusok szabad vallásgyakorlatát, a protestánsoktól elvett templomok visszaadását, illetve engedélyezte új protestáns templomok építését. Ezek következtében hozzávetőlegesen 600-ra tehető az újjáéledt evangélikus és református eklézsiák számai

Noha a szabadságharc résztvevőinek többsége protestáns volt, a mozgalom nem öltött felekezeti jelleget1«, maga a fejedelem is katolikus volt.

Patay Sámuel (1679-1749) — Szabolcs vármegyei református köznemes — a harcok kezdetétől a fejedelem oldalára állt. Rákóczi nagyra értékelte Patay támogatását, ezért olyan felelősségteljes feladatot bízott rá, mely a közös célok szolgálata mellett egyben az ő előmenetelét, anyagi gyarapodását is előmozdította. „Megtekintvén Nemz. Patay Sámuel Hivünk hozzánk s hazájához való igaz szeretetit és hűségét, remélvén egyszer s mind a Nemes Ország szolgálattyjában minden készségét, erre nézve attuk és engedtük [...] Hívünknek a Tokaji Harmincadosságnak tisztit‘5, hozzá tartozó filialisokkal

8 Dienes Dénes: A református kegyesség jellemző vonásai a 18. században Magyarországon 47. p. Sárospatak, 2002

9 Dienes Dénes: Az első püspökválasztás a Tiszáninneni Egyházkerületben 24. p. Sárospatak, 1996

10 Bucsay Mihály i.m. 125. p.

11 II. Mátyás (1608-1619) hatalomra kerülésekor becikkelyezett ún. koronázás előtti törvény, mely a bécsi béke (1606) értelmében a főnemeseknek, nemeseknek, valamint a városok és végvári vitézek számára vallásszabadságot biztosított.

12 A linzi béke (1645) törvénybe iktatása, mely biztosította a jobbágyok vallásszabadságát.

‘3 Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák... 34. p.

14 Kosa László (szerk.): Magyar művelődéstörténet 243. p. Osiris, Budapest, 2000

'5 Vámhivatal, mely az átjáró áruk harmincad részét vagy az ennek megfelelő pénzösz- szeget szedte be. Ennek egy része - fizetés fejében - a tiszt viselőjét illette.

99