Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szatmári-Karmanoczki Emília: A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére
Szatmárí-Karmanoczki Emília A magyar protestantizmus helyzete a 18. században, tekintettel a Patay-család egyházi szerepére Bevezetés A 18. század elejére a Temesköz kivételével Magyarország területén véget ért a török hódoltság (karlócai béke, 1699. január 24.), a Magyar Királyság területi épsége nagyobbrészt visszaállt. Bár a magyar vezetők egy része azt remélte, visszaállíthatok, felújíthatok az ország részekre szakadása előtti politikai hagyományok, hamar kiderült, hogy - az események közben és következtében - Magyarország betagozódott a Habsburg Birodalomba. .Amikor hosszas vajúdás után, idegen segítséggel megszabadult a török igától, inkább már csak arra szolgálhatott példaként, mivé válhat egy, egykor jobb napokat látott," sőt félelmetes és virágzó ország, ha elveszti az uralmat saját sorsának alakítása felett.”1 A török kiűzésének nagy ára volt: felerősödtek a bécsi udvar abszolutisztikus törekvései. A Habsburgok úgy tekintettek Magyarországra, mint fegyverrel visszaszerzett területre, a magyarokra pedig úgy, mint levert és megbízhatatlan ellenfélre. A bécsi Haditanács a szövetséges hadsereg eltartásának 70%-át rótta a magyar jobbágyságra (portio, forspont). Országszerte félelmet keltett néhány különös kegyetlenségű fosztogatás, elnyomás, vésztörvényszéki jogtalan ítélet (Caraffa - Debrecen, Eperjes). Buda visszafoglalása után, az 1687- ben megtartott pozsonyi országgyűlésen a magyar rendeket megfosztották a szabad királyválasztás jogától, ehelyett kimondták a Habsburgok fiági örökösödését. Ugyancsak megfosztották a magyar nemességet az Aranybullában megfogalmazott, sokszor megújított és megerősített ellenállási jogától. Továbbá a birtokos nemességnek 10%-os ún. fegyverváltságot kellett fizetnie birtokai után, aki pedig nem tudta iratokkal igazolni tulajdonát, az elveszítette földjét. A különböző nemzetközi békeszerződésekben és hazai törvényekben garantált vallásszabadság is megszűnt Magyarországon, s most az kizárólag az uralkodó kegyétől függött. Mindemellett jelentősen növekedtek az ország (a jobbágyság) adóterhei. Bécs megszüntette a magyar hadsereget, melynek következtében körülbelül tízezer ember vált földönfutóvá. 1702-től pedig megkezdődött a magyar várak módszeres megsemmisítése, nehogy később ellenállási gócok lehessenek a Habsburgokkal szemben. Erdélyben, ahogy a török kiszorult Magyarországról, szintén egyre erősödött a Habsburg befolyás, hiszen addig a fejedelemség létét a két nagyhatalom Kárpát-medencei egyensúlya határozta meg. A karlócai békében a török lemondott Erdélyről. I. Apafi Mihály fejedelem halála után pedig Lipót terjesztette ki itt is hatalmát. 1691-ben kiadta a Diploma Leopoldiumot, amely Er1 Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711 326. p. Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990 95
