Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Márkus Mihály: "Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek" - A keresztség és az úrvacsora Kálvin tanításában
,Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek” A látható jegy szembe helyeztetik a lelki evéssel. Ez megcáfolja azt a tévelygést, hogy Krisztus láthatatlan testét sákramentumilag valósággal megesz- szük, jóllehet nem lelkileg... Az istentelenekre és a tisztátalanokra nézve semmi más nem marad, hanem csak a jegy látható elvétele.19 A lelki tápláltatás fogalmából következik a „gyakoriság” felvetése. „A szertartások akkora tömegét mellőzvén, legillendőbb úgy lehetne kiszolgáltatni az úrvacsorát, ha gyakorta és legalább egy héten egyszer a gyülekezet elé adnák azt.”20 A tanbeli szabályozást vajon hogyan követi a „Rendtartás” gyakorlata? Abban már szó sem esik a minden vasárnapos gyakorlatról. A 73. pont szól ugyan arról, hogy „minél gyakrabban éljünk vele”. A ritka kiosztás „kiküszöbölésre váró hiba”. De az úrvacsora kiosztását ki kell hirdetni a megelőző vasárnapon, „hogy ne jelenjenek meg gyermekek, akik még nem tettek vallást a hitükről.”21 Hangsúlyos a kiosztók személye is: „a lelkészek ékes rendben és áhítattal osszák a kenyeret, és senki más ne nyújtsa a kelyhet” — és „csak a templomban szolgáltassák ki”.22 Az 1541. évi rendtartást később több ízben is módosították. 1557. november 12-én a kiegészítés részletesen foglalkozott azokkal, akik „megvetik az úrvacsorával való élést”. Egyesek ugyanis saját jószántukból maradnak távol az úrasztalától, és valahányszor felszólították őket, hogy készüljenek fel rá, nem hallgatták meg. Mások pedig, akiknek megtiltatott, nemtörődömségből vagy megvetésből hosszú ideig nem éltek vele azután sem, úgy hogy az Isten igéje és törvényeink szerinti fenyítés gúny tárgyává lett, és nem hozott megjobbulást. Ha azért makacsságában annyira kitart, hogy még fél évig nem jön, idéztessék be a tanácsurak elé, és száműzzék egy évre a városból, mint javíthatatlant.2^ Ugyanakkor „mindez mérséklődjék olyannyira, hogy senkit se sújtson túlzott szigorúság, és hasonlóképpen a fenyítések orvosságul legyenek csupán, hogy a bűnösöket Urunkhoz alázattal visszavezessék.” - De mindez „úgy menjen végbe, hogy a lelkészeknek ne legyen törvénykező hatalmuk, a Presbitérium által a hatóság hatalma ne csorbíttassék semmiben, úgy hogy a polgári hatalom egészben maradjon”.24 19 Institutio II. 676. 20 Institutio II. 688. Rövid liturgiái javaslat követi a tételt. A 691. lapon ismétlődik a gyakoriságra való buzdítás: „Legalább is minden héten egyszer meg kell teríteni a keresztyének gyülekezetében az Úr asztalát, hirdetni az ígéreteket, amelyek minket abban lelkileg táplálnak. Nem kell ugyan kényszert alkalmazni senkivel szemben. Buzdítani és ösztönözni kell mindenkit, és a tunyákat is pirongatni kell restségükért, hogy mindenek seregestől, mint éhezők, járuljanak ehhez a fényes lakomához...” 21 Rendtartás 23. 22 Rendtartás 23. 23 Rendtartás 39. Ha bocsánatot kér, és kész megjavulni - nem kell alkalmazni a szigort határozatot. De ha javulás nélkül ismeri be bűnét, a „tanácsurak belátása szerint büntettessék meg, mint lázadó”, (uott.) 24 Rendtartás 40.
