Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról
Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról ,Aranykönyvecske” részét olyan fejezettel zárja (10.), amely a teremtés jó voltát hangsúlyozza, és azt, hogy kedvünket kell lelni benne. B. Az alapelv: helyesen használjuk Isten ajándékait! Ez a fejezet - „Mi módon kell élnünk a jelen életet és ennek segédeszközeivel?” - a legrövidebb az öt közül, melyek a keresztyén életről szóló részt alkotják. Mégis fontos szerepet tölt be abban, hogy Kábán személyéről és teológiájáról kiegyensúlyozott képet kaphassunk. A kilencedikkel ellentétben sajnos ez a fejezet elkerülte a Kálvin kutatók figyelmét, néhány esetben teljes mértékben mellőzték azt. A Francois Wendeln által írt kiváló Kálvin életrajz és teológia az egyetlen olyan mű, amelyben utalást találunk a 10. fejezetre. Wendel eléggé hosszasan tárgyalja az eljövendő életről szóló elmélkedést, majd áttér az imádságról szóló fejezetre, melyet a hitből való megigazulásról szóló hosszabb értekezés követ. Wilhelm Nieselnek2^ Kálvin teológiájáról szóló standard műve kicsivel jobb munkát végez. Két semmitmondó utalást találunk nála a 10. fejezetre, de semmit sem mond el annak témájáról. A fejezet rövidsége ellenére azonban Kálvin már az elején jelzi, mennyire fontos ez a téma. Rámutat arra, hogy „arra is jól megtanít bennünket a Szentírás, hogy miképpen kell a földi javakkal helyesen élnünk; s ezt életmódunk berendezésében éppen nem szabad figyelmen kívül hagyni” (Inst. III.10.1. kiemelés tőlem). Egyben figyelmeztet megközelítése veszélyességére is. Egyrészt „a földi javakat csak annyiban kell használnunk, amennyiben pályafutásunkat sokkal inkább elősegítik, mintsem akadályoznák.” Az lKorinth'us 7,30- 31-ben talál erre bibliai megalapozást, ahol az apostol arra int, hogy úgy éljünk a világ javaival, mintha nem élnénk vele”. {Inst. III.10.1.) Másodszor a reformátor felismeri, hogy ez „sikamlós téma,” és „alkalmas arra, hogy tévedésbe ejtsen”. A veszély az egyik oldalon az Isten jó ajándékainak mértéktelen élvezete; a másik oldalon a szükségtelenül szigorú és kemény viszonyulás az evéshez és iváshoz, mellyel „szorosabb békóba szorították a lelkiismeretet, mint amilyeneket az Úr Igéje rak rájuk.” {Inst. III.10.1.) Kálvin tehát azt tanácsolja - a lejtő bármely oldalán történő lecsúszás veszélye fényében -, hogy „igyekezzünk lábunkat úgy megvetni, hogy biztosan megállhassunk.” (Inst. III. 10.1.) Itt válik fontossá a keresztyén szabadság, ami „semmi által ne legyen korlátozva, hanem kinek-kinek lelkiismeretére kell bízni, hogy annyit használjon fel azokból, amennyit ő szabadnak gondol.” Nem szabad lelkiismeretünket 23 Calvin. Origins and Developments of His Religious Thought, 247. =4 The Theology of Calvin (Philadelphia: Westminster, 1956). Magyar nyelven: Kálvin theologiája. Fordította Nagy Barna (Debrecen, 1943). Semmilyen utalást nem találunk Paul Helm hatalmas művében (John Calvin’s Ideas. Oxford: Oxford University Press, 2004) a keresztyén életre, a jövő életről való elmélkedésről és a jelen élettel való helyes élésről nem is beszélve. T. H. L. Parker jobb munkát végez, amikor a Kálvin teológiájához írt rövid bevezetésében végigmegy az Institution, és két oldalt szentel ennek a témának: Calvin. An Introduction to His Thought (Louisville: Westminster John Knox, 1995), 93-5. Charles Partéé nagy ívű művében: Theology of John Calvin (Louisville: Westminster John Knox, 2008) egy oldalt szentel ,A jelen élet”-nek”, 221-2.
