Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

I. John Hesselink

megújulást, és minden erejével erre törekszik.”20 A Mt 27,11-26-ról szóló igehirdetésében pedig: „Jóllehet ezen a világon szegény, szerencsétlen teremtmények vagyunk, soha ne szűnjünk meg Istenben örvendezni: az előíz miatt, amiben hit által részesedünk a mennyei dicsőségben, az örökség miatt, amit drága áron szerzett nekünk, és a reménység miatt, ami soha nem szégyenít meg.”21

Kálvin ugyanakkor a mennyei életnek ezt az „érzetét” vagy „előízét”, amit most tapasztalhatunk, ellensúlyozza az eljövendő élet beteljesedése utáni vággyal, amikor a feltámadott Úrral leszünk. „Egyedül Krisztust kell nekünk éheznünk, keresnünk, néznünk, tanulnunk és megtanulnunk, amíg fel fog virradni a nagy nap, amelyen az Úr az ő országának dicsőségét teljesen kijelenti [lKor 15,24], és megmutatja magát nekünk, hogy milyen Ő, hogy láthassuk.” [1J11 3,2] (Inst. IV.18.20.)

Kálvin számára tehát a „meditatio vitae futurae” több, mint az örökkévalóságról való puszta elmélkedés, meditáció vagy kontempláció: „a teljes ember és egész földi életének irányultsága egy eljövendő cél felé, melyet legjobban az erőfeszítés, igyekezet bibliai eszméje jelenít meg.”22

III. 10. fejezet: „Mi módon kell élnünk a jelen élettel?”

A. Az egyensúly kérdése

Az egyik, Kálvin által felismert kérdés az, hogyan éljünk kiegyensúlyozott életet, olyat, amely nagyon is benne van ennek a világnak a megoldásra váró feladataiban és problémáiban, ugyanakkor az örökkévalóság világosságában él. Egyrészt fenyeget bennünket „az élet iránt való helytelen szeretet” veszélye (Inst. III.9.4.), másrészt egyfajta egészségtelen vágyódás a menny után, amikor is ennek a világnak a gondjait figyelmen kívül hagyjuk. (Jól jellemzi ezt a hozzáállást egy fiatalkoromban népszerű ifjúsági ének refrénje: „Ez a világ nem otthonom, csak átutazóban vagyok. Ha a menny nem az otthonom, ó, Uram, mihez fogjak?”)

Az egyensúly részben megtalálható már a 9. fejezetben - „A jövő életre vonatkozó elmélkedésről” —, ahol Kálvin az „Isten jóakaratából származó adományokra” és arra utal, hogy hálával tartozunk Istennek minden áldásáért (Inst. III.9.3.). Ennek ellenére ez a fejezet önmagában Kálvin teológiájának egyoldalú ábrázolását adhatná csak. Ezért szerencsés az, hogy az Institutio

20 A 2Pt 3,14-ről, a kommentárt W. B. Johnston fordította angolra.

21 “The Fifth Sermon on the Passion of Our Lord Jesus Christ,” The Deity of Christ, angolra fordította Leroy Nixon (Grand Rapids: Eerdmans, 1950), 149.

Másutt Kálvin rámutat arra, hogy Krisztus feltámadásával és mennybemenetelével, a Lélek elkiildetésével „a mennyei élet újdonságának ízét (gustandam) kapják a hívek” - a Mt 16,28-ról. Korábban az előző versről írt magyarázatában (Mt 16,27) Kálvin azt mondja, hogy „mélyen meg kell hatódnunk a mennyei élet érzetétől (sensu).”

22 Heinrich Quistorp, Calvin’s Doctrine of the Last Things (London: Lutterworth Press, 1955), 40-1. Az eredetileg német mű angol fordítása. Az „erőfeszítés”, „igyekezet” szavak Otto Weber értelmezését tükrözik: a „meditatio” „Trachten"-ként fordítását: igyekezni, törekedni.