Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 4. szám - TANULMÁNYOK - I. John Hesselink: Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

Kálvin a jelen és az eljövendő élethez való helyes viszonyulásról

az észt teszik meg az ember kormányzójának, szerintük egyedül erre kell hallgatni, szóval egyedül erre bízzák és ruházzák az erkölcsi élet igazgatását; a keresztyén bölcsészet [filozófia] azonban azt akarja, hogy az ész helyet adjon a Szentiéleknek, s ennek alája legyen rendelve, és le legyen igázva úgy, hogy az ember már ne maga éljen, hanem az élő és uralkodó Krisztust hordozza magában. [Gál 2,20] Inst. III.7.1.5

A reformáció korával foglalkozó kiváló történész, Wilhelm Pauck a következő' megállapításra jut: „Fogalmazhatunk úgy, hogy ez a szakasz szolgálhat a keresztyén élet mottójául, ahogyan azt Kálvin elénk tárja az Institutioban.”6 Ez a nagyon kifejező szakasz csupán bevezetőül szolgál előadásom témájához: Kálvin felfogása a jelen és az eljövendő életről. Nem követem a témafelvetésben megjelölt sorrendet, inkább az Aranykönyvecske utolsó két fejezetének, illetve az Institutio végső kiadásának sorrendjét veszem alapul, azaz: „A jövő életre vonatkozó elmélkedésről” (9. fejezet) és „Mi módon kell élnünk a jelen élettel és ennek segédeszközeivel?” (10. fejezet)

Az előbbi fejezet meglehetősen nagy figyelmet kapott, olykor negatívan, mivel látszólag a másvilágiasság fényében tiindökölteti Kálvint. Ami még ennél is rosszabb az az, hogy látszólag megerősíti a reformátorról kialakult negatív képzeteket, és olyannak mutatja be, mint aki negatívan szemlélte az emberiséget és a világot. Az utóbbi fejezet rövid, és többnyire elkerüli a figyelem. Ez nagyon sajnálatos, mivel ez a fejezet szükségképpen ellensúlyozza a kilencediket, és olyan pozitív, életigenlő szemléletet sugároz, amelyet ritkán ismernek fel a népszerű Kálvin- tanulmányok. Ezzel az előadással az a célom, hogy helyreállítsam ezt az egyensúlyt.

II. 9. fejezet: „A jövő életre vonatkozó elmélkedésről”

A. Az elmélkedés jelentése (elmélkedés vagy gyakorlat?)

Az első probléma, amivel itt szembetaláljuk magunkat, az nem a fejezetben található negatív szakaszok, hanem magának a címnek a fordítása. A latin így szól: „De meditatione futurae vitae.” Magától értetődik a standard angol fordítás: ,Meditation on the Future Life” (kiemelés tőlem) - így is fordítja Allen, Beveridge és Battles. A francia cím hasonló: „De la Meditation de la vie a venir”, és ugyanígy „meditation”-nek fordítja az 1541-es francia kiadást Elsie

5 Az utolsó mondat Battles szerinti angol fordítása nem megfelelő („but hear Christ

living and reigning” - „az élő és uralkodó Krisztust hallja”). A latin ferat szót fordítja „hear-nek „bear” helyett. A Beveridge szerinti angol fordítás így szól: „But Christian philosophy makes her [reason] move aside and give complete submission to the Holy Spirit, so that the individual no longer reigns, but Christ lives and reigns in him.” (,A keresztyén bölcselet azonban félreteszi azt [értelemet], és teljes mértékben alárendeli magát a Szentléleknek úgy, hogy többé nem az egyén uralkodik, hanem Krisztus él és uralkodik benne.”)

6 The Heritage of the Reformation (Glencoe: The Free Press, revised and enlarged edition, 1961), 67.

Sánispulaki FüzWek 27