Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - RECENZIÓ - Bolvári-Takács Gábor: Ugrai János: Professzorok a "pataki reformkorban". A sárospataki kollégium és négy tanára a XIX. század első harmadában. Új Helikon Bt, Budapest, 2007

Ugrai János: Professzorok a „pataki reformkorban

A következő fejezet Beregszászi Nagy Pál (i7ó?-t828) „kisiklott pályáját” taglalja. Bár a tudós tanár csupán öt évet töltött a pataki katedrán, a szerző úgy véli, életútja bemutatásra érdemes. Beregszászi hosszú időt töltött külföldön, s a professzori felkérésnek is csupán két év múlva tett eleget, jóllehet közben többször sürgették hazatérését. Rövid pataki tartózkodása során az 1800/1801. tanévben rektorként is működött, de beilleszkedési gondjai, anyagi nehézségei és a tudományos közéletben sikertelen törekvései - a nyelvészek konzervatív csoportjához tartozott, s e minőségében Kazinczyval kemény vitái voltak, amelyekből nem ő került ki győztesen - előbb szellemileg, utóbb fizikailag is eltávolították a kollégiumtól. Egész életpályáját jól jellemzik Ugrai szavai, aki szerint Beregszászi sosem szembesült tévedéseinek tényével, de ezek következményeivel annál inkább.

A Nyíri Istvánról (1776-1838) szóló fejezet a pataki iskolatörténet talán legnagyobb hatású és legszéleskörűbb tevékenységű professzorának állít emléket. A neves tanárra a Zempléni Múzsában születésének 225. évfordulóján, már emlékeztünk. (Sípos István: A polihisztor Nyiry István emlékezete, 2001/3. szám) Nyíri több mint négy évtizeden át volt kollégiumi tanár, 1831- től az MTA levelező, 1832-től rendes tagjaként. Nevéhez köthető a rajztanítás megindítása (erről lásd Baráth Béla Levente: Vizuális nevelés Sárospatakon 1797 és 1902 között. Adalékok a Sárospataki Református Kollégium történetéhez, Zempléni Múzsa, 2005/3. szám), de mérnöki ismeretei révén irányítója volt a kollégiumi nagy építkezéseknek is. Professzorként és tudósként ugyancsak sokrétű munkát fejtett ki, huszonöt éven át matematikát és természettudományos tárgyakat oktatott, majd másfél évtizedig a filozófiai tanszéket vezette. Közben neveléstudománnyal, statisztikával, földtannal is foglalkozott. Publikációs tevékenysége intenzív és szerteágazó volt, rövid cikkeket, tankönyveket és tudományos monográfiákat egyaránt közreadott. Két ízben töltötte be a rektori tisztet. Munkássága a pataki iskolatörténet kiemelkedő jelentőségű és hatású fejezete.

A kötet utolsó egységében Csengery József (1796-1851) történészről esik szó, aki szinte egész életét a kollégiumban töltötte. Pályája tehát nem sokoldalúsága, hanem éppen az egysíkú életműből kiemelkedő két, nagy jelentőségű műve miatt került a szerző érdeklődésének homlokterébe. Az első az 1825-ben keletkezett, Európa politikai jellemzését taglaló, meglehetősen radikális hangvételű röpirata, amelynek szövegét Ugrai a Századok 2004/3. számában már újraközölte és részletesen elemezte. A másik Az egyetemes történettudomány vázlata című, közel 400 oldalas, tankönyv céljára írott monográfia. Ebben Csengery nem csupán leíró és oknyomozó eseménytörténettel, hanem forrásismereti és történelemelméleti kérdésekkel is foglalkozik. E kötet, a maga idejében, minden szakmai hibája ellenére messze meghaladta korának tudományos átlagszínvonalát.

Ugrai kutatásai szerint a pataki kollégiumot a 18. század végén, a 19. század elején az önállóság és a kiszolgáltatottság ellentétes fogalmai jellemezték. Önálló volt belső életében, tanterveiben és szellemiségében, ám kiszolgáltatott a társadalmi-gazdasági változások tekintetében, hiszen külső pénzügyi forrásokra nem támaszkodhatott. A környezetével kialakított sajátos viszonyrend- szerben mégis biztosítani tudta működésének anyagi alapjait, miközben önálló, nemzeti arculatával, tanárainak személyes példamutatásával és hatásával, de különösen tanítványaival fontos szerepet játszott a reformkori MagyarorSánispdiaki Füzeit! 171