Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Peter Blokhuis: Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa. Christian Higher Education and the World of the Students
Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa A hagyomány alapelve A szubjektivista nézőpont szerint nem létezik mindenki számára érvényes igazság. Az emberek pragmatikus szempontok alapján döntenek arról, hogyan csináljanak dolgokat együtt. Az eljárás fontosabb, mint a tartalom. Ez különbözik a hagyományos elképzeléstől, mely szerint a tanári tekintély az alapja az igazság tanításának. Az oktatás bevezetés a kulturális és társadalmi hagyományokba. Ezért kell elfogadnunk a hagyomány értékét az egyén számára. Ugyanakkor normatív szabályokra van szükségünk a hagyomány értékeléséhez. Ha nem értünk egyet a hagyomány értékében, akkor nehéz elmondani a fiataloknak, hogyan integrálják a hagyományt. A diákok másoktól tanulnak: szüleiktől, barátaiktól és tanáraiktól. Azzal a tudással kell kezdeniük, ami a másiké, ami a tudósoké, ami a könyvekben van, ami a múltból származik. Ezután a beavatás után válik lehetségessé az ismeret megújulása. A keresztyének ismerik a hagyomány értékét, mivel hitük Istennek a Szentírásban adott kijelentésén alapul. Értjük, hogy mit írtak a múltban teológusok és hívők a Szentírásról és hitükről, és tanulunk tőlük. Ugyanakkor a magunk módján hiszünk, új dolgokat fedezünk fel a Bibliában. Amikor hitünkről beszélünk, más szavakat használunk. Látjuk, hogy amikor elődeink írtak hitükről, őket is befolyásolta az a világ, amelyben éltek. Más tudományterületeken azonban - mint például az információ technológiában - az ismeret megújulása annyira gyorsan történik, hogy a hagyomány értéktelennek tűnik. Még a keményen dolgozó tanárok és a modern tankönyvek is borzalmasan idejétmúltnak tűnhetnek. A diákoknak ezért maguknak is meg kell tapasztalniuk a változó valóságot, és meg kell tanulniuk mindenekelőtt hozzáértően bánni az új fejleményekkel és helyzetekkel. A diáknak tudnia kell, hogyan oldjon meg problémákat, és hol találja meg a számára szükséges ismeretet. Igaz az, hogy az oktatás csak a kezdet. A diák nem hagyhatja abba a tanulást a diplomaosztó után. Mit tud akkor, amikor diplomát kap? Csak egy piciny részét annak, amit tudni lehet. Ráadásul amit elsőben tanult, annak nagy részét már el is felejtette. Nézetem szerint azonban ettől még nem értéktelen a hagyomány. Nem tehetjük meg, hogy nem a hagyománnyal kezdjük, olyan ismeretekkel és készségekkel, amelyek már hosszú ideje léteznek egy csoport életében. A hagyomány része vagyunk, és nem szakadhatunk el tőle teljesen. A hagyományból megtanulhatjuk egy tudományterület vagy szakma értelmét: hogyan és miért kezdődött? Hol a helye a tudományterületnek az ismeret nagy mezején? Mi a konkrét célja egy foglalkozásnak? A hagyományból megismerhetjük a kiválóság kritériumait: kiváló teljesítmények és kiváló szakemberek példáját. Amikor a modern oktatás néhány bírálója arra panaszkodik, hogy a diákok nem ismerik a klasszikusokat, akkor annyiban igazuk van, hogy a hagyományban kiváló példákat találhatunk az igazságra, jóságra, igazságosságra és szépségre. A tanárnak ismernie kell ezeket a példákat, hogy megmutathassa azokat a diákoknak. Ugyanakkor saját nézőpontja szerint szelektálnia kell. Befejezésül: a keresztyén szemlélet relációs nézet. Az ember mint személy Isten teremtett világának része. A diák fejlődését úgy kell értelmeznünk, mint
