Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Peter Blokhuis: Keresztyén felsőoktatás és a diákok világa. Christian Higher Education and the World of the Students

Keresztyén felsőoktatás és a-diákok világa

nekik abban az egészben, ami az én tudásom. Éppen ezért része a tanulásnak az aktivitás és a kreativitás. Az, hogy ember vagyok, személyiség vagyok, azt is jelenti, hogy saját nézetem szerint cselekszem. Nem magam vagyok, ha a mások nézete, véleménye szerint cselekszem, vagy ha hasonló helyzetekben mindig másként cselekszem. Ha ez igaz, meg kellene tanítanunk a fiataloknak, hogyan integrálják az információkat, és hogyan cselekedjenek saját elképzeléseik szerint. De ezt hogyan tehetjük meg, ha nem találunk egységet és koherenciát társadalmi környezetünkben?

A nyugati társadalmak széthullására hat példát említek.

1) Szociológusoktól tudjuk, hogy a nyugati társadalmak individualizáltak. Az emberek szeretik saját döntésüket meghozni. A személyes szabadság nem társadalmi kötelességekbe van beágyazva. Dönthetünk úgy, hogy másoknak segítünk, de ez személyes döntés kérdése. Társadalmi és természeti környezetünkkel való kapcsolatunk nem része az embervolt definíciójának. Azt is látjuk azonban, hogy az emberek alkalmazkodók. Úgy viselkedünk, ahogyan mások viselkednek. A tömegtájékoztatás olyan mértékben képes ránk hatást gyakorolni, hogy egy tömeg részévé válunk. Ez nemcsak tény, hanem szükséges előfeltétele is a társadalomban betöltött szerepünknek. Követnünk kell a szabályokat. Az iskolában a diákot egyéni fejlődésre és egyéni teljesítményre akarjuk ösztönözni, ugyanakkor minden diákot ugyanazzal a módszerrel mérünk. A sikeres oktatás azt jelenti, hogy megfelelünk a felállított kritériumoknak. Egyik helyen tehát azt mondják nekünk, hogy szabad egyének vagyunk, másutt pedig azt, hogy kövessük a szabályokat.

2) A fiatalok bizonyos viselkedési szabályokat a családban sajátítanak el. A televízióban és az interneten azonban másféle szabályokkal találkoznak. Hogyan integrálják ezeket a különbségeket?

3) Sok szervezetben a vezetők és a foglalkoztatottak más nyelvet beszélnek. Ez kommunikációs problémát okozhat. A vezető számára az irányítás és ellenőrzés a fontos. Olyan szavakat használ, mint ráfordítás, termelés, költségek, teljesítmény, növekedés. A foglalkoztatott szakember büszke a munkájára. Szüksége van lehetőségekre és eszközökre ahhoz, hogy munkáját szakszerűen végezhesse, a saját maga által minőséginek tartott szinten. Mindkét fél számára elsődlegesnek kellene lennie a szervezet létezésének és céljai megvalósításának, de úgy tűnik, sokszor elszigetelődnek egymástól szerepükből adódó felelősségüknél fogva.

4) Egy jó karrier befutása személyes életcél. Ez jelentheti azt, hogy képességeinket pozitívan hasznosítjuk szervezetek és a társadalom számára. De azt is jelentheti, hogy mi magunk annyit veszünk ki az egészből, amennyit csak lehet. Vannak vezetők, akik nagyon jól keresnek, ugyanakkor elveszítik a szervezetüknél dolgozó alkalmazottakkal a kapcsolatot. Nem a szervezet részének tűnnek, hanem elszigetelten működnek, mert ez a szükségszerű a hatalomban lévők szerint. Ez akadályozza annak az energiának az áradását, mellyel egy vezető hozzájárulhatna szervezetének működéséhez.

5) A magasan fejlett országokban nincs hely a fogyatékos emberek számára, azok számára, akik nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, melyek lehetővé teszik, hogy összetett helyzetekben cselekedjenek, vagy akik nem elég37