Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Posztmodern spiritualitás és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

Posztmodern spirituals és a keresztyén lelkiség Kálvin teológiájának tükrében

nyan elmulasztják a dráma csúcspontját, ami az egész színjáték szempontjából döntő módon befolyásolja a végkimenetelt. Félreértik Isten dicsőségének megnyilatkozását a darabban, és az nem lesz több, mint a bohóc rejtélyes színre lépése, a bolond halála a kereszten. Vannak, akik a drámai sötétséget és csendet megtörve itt nevetnek leginkább. Vannak, akik nem értik, mit akar itt a darab szerzője, pedig itt fordul meg minden, amely során a maszkok lehullnak, a szereplők elvesztik páncélzataikat, amelyekről azt hitték, védelmet nyújthatnak. A drámának ezen a csúcspontján szemtől szemben állunk Isten kívánságával, ami olyan lemeztelenített, mint az ő határtalan szeretete. Kálvin így ír erről a János evangéliumához írt kommentárjában:

Krisztus keresztje úgy áll előttünk, mint egy pompás színházi előadás, ahol Isten felbecsülhetetlen jóságával szembesül az egész világ. Isten dicsősége ragyogja be minden teremtmény életét az alsóbbrendűtől a magasabb rendűig, de sehol nem fénylik olyan világosan, mint a kereszten, ahol a dolgok elképesztő változása ment végbe, ahol nyilvánvalóvá vált az emberiség elutasítása, ahol a bűn mocska eltöröltetett, ahol az ember megváltása helyre állíttatott; röviden az egész világ meg- újíttatott, és mindeneknek szép rendje helyre állíttatott.30

A Krisztussal való titokzatos egyesülés - unió mistyca cum Christo

A keresztyén spiritualitás sarokkövéhez érkezünk el az unió mistyca cum Christo gondolatával, ami egyben a kálvini teológia vertikális tengelyévé is tehető. Kálvin a Krisztussal való közösséget a keresztyén ember egzisztenciájának legfőbb alapjává teszi. így olvashatjuk ezzel összefüggésben az Institutio sorait:

Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy mindaz, amit Krisztus az emberi nem üdvösségéért szenvedett és végzett, reánk nézve haszontalan dolog, és semmi jelentősséggel nem bír egészen addig, amíg Krisztus rajtunk kívül van, és mi tőle el vagyunk választva. Hogy tehát az Atyától nyert javakat velünk közölhesse, a mienkké kell lennie, és bennünk kell lakoznia.”3'

Az ember tehát csak akkor részesedhet a megváltás csodálatos ajándékaiban, amennyiben nem marad külső szemlélője annak a színdarabnak, amiben Isten játssza a főszerepet. Olyannyira a részévé tesz az eseményeknek, hogy „saját testébe oltván minket, nemcsak az ő összes javainak, hanem a saját javainak a részeseivé is tesz bennünket”.32 A Krisztussal való csodálatos közösség (unió mistyca) nem csupán hozzátartozást jelent, nem csak a hozzá fűződő „szövetségi kapcsolatról” és az ebből fakadó Krisztus-követésről van szó, Kálvin a Szentírás alapján „egy testté olvadásról”33 beszél. „Erre vonatkozik az a szent viszony is, amely által testté lettünk az ő testéből és csonttá az ő csontjaiból [Ef 5, 30] és teljesen egyekké ő vele.”3« Az az igazság, amelyben így része- * 51 * 53 54

s° Henry Beveridge (szerk.): Commentaries on the Gospel According to John, Grand Rapids, MI: Baker Books, 2003, p. 73 (Id a Jn 13, 31-hez írt magyarázatot).

51 Inst. III. 1.1. p. 513.

s2 Inst. III. 2. 24. p. 544.

53 Inst. III. 2. 24. p. 545.

54 Inst. III. l. 3. p. 516.

Sárospataki Fii/ijck 71