Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sohajda Levente: Keresztyén egzisztencia mint cselekvés
Keresztyén egzisztencia mint cselekvés nen ismerhetjük például a többek között Genezis 15,6-ban is megjelenő hifii formát,«0 mely nem pusztán - a forráskritika ingoványos talaját elkerüljük«1 - válasz, sokkal inkább egy meghatározott jelentésű párbeszéd Isten és ember között. Ábrahám Isten ígéretére reagál, a fogalom tartalma kiteljed ebben a „reakcióban”: hűség, bizalom, ráhagyatkozás csatlakozik a gyökerekben már feltárt jelentésekhez, mint tartós, hosszan, végeláthatatlanul megálló, biztos, rendíthetetlen valóság. Mindezt azonban nem Ábrahámhoz kötve, az ő reakciójából fakadóan ismerhetjük fel - ez JHWH-hoz kötődik. A cdk - a közösséghez fűződő viszony, mint hiteles igaz nem az ember, hanem JHWH oldaláról méretik le,«2 hozzá kapcsolódik.«3 Ézsaiás 7,9 egy gyönyörű«« szófordulattal erősíti meg az igaz, a hit és a megmaradás«5 összefüggését, mely itt is egyértelműen mint akció és reakció, Isten és ember párbeszédében érhető tetten.«6 Mindennek összefüggésében feltehetjük,«z hogy az ,,’mn” egyrészt azt jelöli, aki maga a megbízhatóság, akire lehet hagyatkozni, aki biztos, másrészt azt a személyt, aki ezt komolyan veszi, önmagára nézve elfogadja. Ehhez kapcsolódik az Ex 19,9; Jes 43,10, ahol az ’mn mint Isten cselekvésének célja határozható meg.«8 JHWH-hoz szorosan hozzátartozik az ’mt,«« elválaszthatatlan személyétől. Az Ézsaiás 42,3-ban ez „szolgáján keresztül” történik. JHWH ’mt-ja azonban védelem is az imádkozó számára.100 Nem ezért maradt a végére, de el kell ismernünk, hogy szövegileg alkalmas jelző a „nehéz az Ézsaiás 65,16 és 25,1 verseket vizsgálva. Jepsen kérdésként fordít „Az Ámen Istene?”101 Fordítása argumentációjában hozzáteszi, hogy valószínűsíthető a háttérben egy tradíció, melyből később a Jel 3,i4102 is «° vh’mn bJHWH 91 O.Kaiser és Jepsen is azon a véleményen van, hogy a szakasz forráskritikai meghatározása egyszerűen lehetetlen. «2 Róm 4,3 «3 lásd Támár történetének magyarázatát G. von Rád: Az Ószövetség Teológiája I. Osiris, 2002. Rad épp a cdk- val kapcsolatban fejti ki, hogy Támár azért bizonyul igaznak (cdk) ebben a történetben, bár hazudott, becsapta az apósát, és hadd ne soroljuk tovább, mi történt még, mert JHWH népének adott parancsához ragaszkodott, ahhoz akart hű lenni, a cdk ebből fakad. «« itt a héber szövegre gondolva 95 az ’mn eszkatológiai tartalma itt megerősíthető 96 Wiirthwein felhívja a figyelmet arra, hogy a megmaradás, itt nem egyszerűen a nép, az ország megmaradásáról szól csupán, hanem „Dávid háza”, az ígéret háza örökösének megmaradásáról, ergo az ígéret megmaradásáról, a párbeszéd megmaradásáról. Amennyiben nem lesztek n’mn, akkor nincs h’mn. Ha nem veszítik komolyan, nincs megmaradás. 97 Jepsen: im.334.0. 98 Épp a hifii forma elgondolkoztató, hisz a hsm’n - kövérré válni mintájára, a h’mn, a biztossá, igazzá, hűségessé válni fogalma is lehet. " A szónak erre az alakjára, mint pl. Zsolt 31,6 nem tudunk részletekbe menően időt fordítani. 100 Zsolt 91,4; 40,12 101 „Der Gott des Amen?” Jepsen: im. 347.0. 102 Lohse, Eduard v: Die Offenbarung des Johannes, NTD 11. Göttingen, 1979. Súriispaliikí Fii/.Hii 49
