Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két leválváltása a vegyes házasságokról (1839). Two Exchanges of Letters between Bishop Ferenc Lajcsák and Ödön Beöthy about Mixed Marriages (1839)
Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök és Beöthy Ödön két levélváltása a vegyes házasságokról (1839) 4. Beöthy Ödön válasza Lajcsák Ferenc nagyváradi püspöknek, 1839. július 26. Nagyméltóságú Főlelkipásztor Úr! Jóllehet nagyméltóságodnak hozzám intézett elsőbb levele nemcsak váratlan volt reám nézve, de fájdalmasan is érintő, amennyiben olyas vádakat foglalt magában, melyek reám éppen nem illettek, mégis örömest hallgattam volna el, ha csak távolról is gyaníthatám vala, hogy nagyméltóságának július 14-ről kelt válaszát hozándja maga után. Azon két pont ugyanis, mely nagyméltóságodat, mint lelki atyát és pásztort feleletemben sajnosán érdekli, s melyeknek egyedüli megcáfolására bővebben kiereszkedni kegyeskedik, a többieket, mint sértő személyességeket tárgyazókat, szorgalmatosán mellőzve, holott válasznyerés esetében éppen ezekre kívántam volna megcáfolást, éppen azon két pont, mely vitatkozásom tárgya nem lehet. Az első nem gyengéd helyzetemnél fogva, a másik polemica theologiai'33 értekezéseket vonván maguk után, melyekbe bonyolódni nem kívánok, nem azért pedig mintha megmenekedésre e tömkelegből Ariadné fonalára nem találván, utoljára elbukástól lehetne tartanom; sem azért, mintha e harcot is kivívni nem merném, hanem elveimmel homlokütközésben állván, valamint most, úgy mindörökké kerülni fogom. Nem veszem én nagyméltóságod jó szívét, nem irántami atyáskodó gondoskodását kétségbe, méginkább hiszem, hogy vallásunk iránti fogalmai nagyméltóságodnak tisztábbak, s urunk Jézus Krisztus tanításaival csak olyas fogalmak egyeztethetők. De ha mindkettőnkének gyümölcse, következményei egy úgy [an] azon célt, melyre törekszünk, mely egyedüli föladásunk, s melynél többet kívánni nem is lehet, elértük, nagyméltóságod hitbeli meggyőződése után élvezi lelki nyugalmát — én is; hiszi s reményli az öröklétet — én is; nem lehetvén pedig senkit hívésre kényszeríteni, meggyőződést erőltetni, nyugodjék meg nagyméltóságod is, valamint én, ki éltem végpercét több ízben láttam már állani előttem, s akkor is, most is éppen nem csalékony, de teljes és tökéletes nyugalmat érzettem s érzek. Ami a kijelelt oktatót illeti, mélyen tisztelem azon nagy tekintetű férfiút, méltánylani tudom azon fáradhatlan munkásságát, melyet különösen az isteni tisztelet oktató részében keresztény vallásunkat öregbíteni igyekszik, de éppen azért, mivel teljes tiszteletem tárgya, kísértetbe vinni nem szándékom. Végezetre ismételve és ismételve megolvasván nagyméltóságodhoz intézett levelemet, mi lehetett benne sértő, magam is ismervén az illendőség szabályait, mi személyeskedő, ha nem az igazság, feltalálni nem tudom. S hogy válaszomban valamiket írtam, mind beleillettek, ezt nemcsak a múlt, de talán a jelen szempillanat még inkább igazolandja, s aminek tökéletes értelmét nagyméltóságod finom tapintata kétség kívül felfogandja. Sámpalaki telek 31 ‘33 Hitvita.
