Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Marjovszky Tibor: Kálvin és az Ószövetség
Kálvin és az Ószövetség versét - „Fiam vagy, ma nemzettelek téged” - Dávid személyére vonatkoztatja, bár nem hallgatja el, hogy a zsidó magyarázók között is találhatók olyanok, akik a fiú alatt a messiás-királyt értik. Mégis alapvető tévedésnek tartja, hogy a „nazarénusok” (sic!) a 7. verset használják fel arra, hogy Jézus személyét messiásként legitimizálják.5> Receptet is ajánl a keresztyénekkel való diszkusszióhoz: „Ha véleményedet kérdik erről a zsoltárról, egy vagy két módon magyarázd, választásod szerint, Dávidra vagy a Messiás-királyra vonatkozóan, ahogyan számodra [én is] tettem”.s2 A 22. zsoltár magyarázatában is ezt a vonalat követi. A „körülmetéletlenek” [= keresztyének] itt is Jézusra vonatkozóként értelmezik a szöveget, mint a Fiú imádságát az Atyához. Ezért mindazt a rosz- szat, ami a zsoltárban említve van - szerintük - Izráel követte el Jézus ellen.53 Mivel ez mindhárom zsoltár esetében így van, a keresztyének magyarázata hibás, s ennek több oka van. Rosszul olvassák, illetve fordítják az eredeti szöveget. Például a Zsolt 22,17-ben, ahol az oroszlánokról szóló verset félreértelmezik, amikor ezt olvassák/fordítják: Átfúrták kezeimet, lábaimat. Más helyeket szó szerint értelmeznek, pedig valójában csak metaforáról van szó. Ilyen a Zsolt 2,7, ahol - KIMCHI szerint - az „Isten fia” kifejezés nem vonatkoztatható Jézusra, hiszen ha ő szólna, hogyan mondhatná: „Mi atyánk” és „testvéreim”? Ha szemügyre vesszük azt, ahogyan KÁLVIN ezeket a problémákat értelmezte és magyarázta, megértjük, hogy ezek a „kritikák” nem mindig jogosak vele szemben. A 110. zsoltár magyarázatában ragaszkodik legjobban a kriszto- lógiai megközelítéshez és értelmezéshez. „Mivel Krisztus maga mondja, hogy ez a költemény rá vonatkozik [...] harcoltunk a világ keménynyakú zsidóival s ellentmondást nem türően bizonyítottuk [...] hogy amit itt mondanak, nem vonatkoztatható sem Dávidra, sem pedig valaki másra, csak a Közbenjáró- ra”.54 Nem tagadja, hogy Dávid személye Krisztus Országának árnyképe lehet, de amit Dávid mond a Melkisédek rendje szerint való papról, az csak Krisztusra illik igazán. A 4. vers magyarázatában különösen világosan mondja: Sehova megesküdött - Legvilágosabban látszik ebből a versből, hogy itt nem másról van szó, mint Krisztusról. Mert az, hogy a zsidók azért, hogy ezt a próféciát elhomályosítsák, a „kóhén” szót [„pap helyett”],fejedelemnek”fordítják, gyenge és semmitmondó”. Mivel ennek a versnek a magyarázata igen jellemző, s nem csak szisztematikai, hanem többféle filológiai érvelést is tartalmaz, érdemes további részleteket is idéznünk: Elismerem, hogy a tekintélyes királyi családhoz tartozó tagokat és személyeket héberül „kohaním”-nek nevezik, de amit Dávid mond, az Krisztusra vonatkoztatható, de [hogyan lehetne Krisztusnak] csak fejedelemi címet tulajdonítani, hiszen az kisebb, mint a királyi méltóság? Ezen kívül, mit jelenthetne az, hogy ő Fejedelem, mégpedig a Melkisédek rendje szerint? Nem kételkedhetünk abban, hogy a Szentlélek mutat itt rá valami nagyon különlegesre, ami által ez a Király minden földi királytól különbözik és elkülönül. A * 52 53 54 5' R.G. Finch-G.H., The Longer Commentary of R.David Kimchi on the First Book of Psalms (1-10,15-17,19, 22 and 24), London-New York 1919. 52 Wulfert de Greef, Calvijn en zijn uitleg van de Psalmen, een onderzoek naar zijn exegetische methode, Kok Kämpen 2006. 281.I., 52. jegyzet. 53 Lásd, 21. jegyzet. 54 Zsolt 110,1 [CO 32,159]. Sárospataki Füzetek 17
