Sárospataki Füzetek 13. (2009)
2009 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Szentimrei Márk: Textus: Ézsaiás 29,13
Szentimrei Márk szélyes álmából, s igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy a betanult emberi parancsokat felválthassa az Evangélium üzenete. Mert nem elég füstölni, lángolni kell az Úrért. Persze nagy kérdés, hogy korunk embere mit kezd mindezzel. Mire jut Istennel, önmagával és hitével kapcsolatban. Mert úgy tűnik, hogy a király ma is meztelen. Ma sem vagyunk híjával lelkiismeretet nyugtató - egészen pontosan szólva: tompító - hazugságoknak. Legtöbbször megszokásból mentenénk a menthetetlent. Ma sem könnyű az Ászáfon, Ézsaiáson és Krisztuson keresztül megszólaló Atya velünk kapcsolatos „aggályait” hirdetni. Hiszen a felületesség és igénytelenség kultúrájában arról kell bizonyságot tenni, hogy nem elég az Istennek a bóvli kegyesség, a tömegkeresztyénség, nem elég a magam módján vallásosnak lenni. Mert a tanítványság alapvetően szívkérdés. Hol a szíved, hol a kincsed? Az elmúlt évek statisztikája szerint hazánkban a legtöbb ember szív- és érrendszeri betegségek valamelyikében hal meg. Baj van a szívünkkel - mondják az orvosok. Nem vigyázunk rá eléggé. Mintha testi betegségeink azt jeleznék, hogy másfajta értelemben is baj lehet a szívünkkel. Az Istennel szembeni három, vagy ki tudja hány lépésnyi távolság bizony ártalmára van a szívnek, így is, meg úgy is. Milyen jó hír, hogy Isten Jézusban közeledik az emberhez. Nem képmutató és hazug módon, hanem szeretettel, őszintén. Közeledik, hogy gyógyítsa az ember szívét, így is, meg úgy is. Aki ezt már megtapasztalta, az képes egy alapvetően felületes és minőség tekintetében problémás korban is nem csak füstölögni, hanem lángolni az Úrért.
