Sárospataki Füzetek 13. (2009)

2009 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Graduált rendelő levél (1650). Ordering a Gradual

Fekete Csaba

tek. írnokságot vállalhattak alkalmi megbízatásként. Bármelyik iskolázott ifjú, deák vagy lelkész is másolhatott liturgikus kéziratot, ha szép írása és gyakorlata volt, közöttük előnye volt annak, aki maga is használt liturgikus könyveket mint diákkántor, vagy legalább tudta, hogyan használják ezeket. Ebben a levélben azonban csak választott minta lemásolásról lehet szó. Szerkesztésről csak annyiban, hogy mit hagyjon el a másoló: ami az új graduál nélkül is megvan a gyülekezetnek. Tehát ezt sem ő döntötte el. Volt olyan jegyző (patvaris- ta, joggyakornok), aki értett a zenéhez, de éppen a gyarló hangjegyírás példái mutatják, hogy nagy többségben lehettek az olyan 17. századi másolók, graduálírók, akik vagy csak igen kezdetleges zenei ismeretekkel rendelkeztek, vagy (feltehető liturgikus jártasságuk ellenére) teljesen analfabéták voltak zeneileg. Dallamjegyzésük, ha nem bízhatták másra a kottázást, tele van elemi és típushibával. Van olyan graduál is, amelyben a kottaszerű jelecskék a szöveg fölötti szisztémában csupán értelmetlen és értelmezhetetlen dekorációul szolgálnak.

2. A megrendelő, a prédikátor határozta meg a tartalmat. Ebben a levélben szinte bibliográfiai pontossággal körvonalazza kívánalmát. Azt is, hogy mit ne másoljon Mihály deák. Szavai alapján mégsem kétségtelen, hogy milyen szerkezetű graduált rendelt. Az egy ünnepre való különböző műfajú tételeket egymás után említi, ebből érthetjük azt is, hogy olyan felépítésű graduált óhajtott, amelyben mindezek együtt vannak (mint 1574-ben Huszár Gál Komjáti graduáljában) az illető ünnephez kapcsolva, és nem külön antifónák, himnuszok, stb. sorozatából állt a graduál. De ez másként is értelmezhető. Nem tudjuk bizonyítani, hogy az elkészült graduálban ennek végig így kellett lennie.

3. Nyomtatott graduált emleget Lövei Vajda György prédikátor. Ezt a csep- regi nyomtatványt nem ismerjük. Könyvészeti segédkönyveink alapján körülbelül 1637 és 1643 között jelenhetett meg. Azokhoz hasonló evangélikus (illetve protestáns) énekeskönyvnek kellett lennie, mint amilyenek a lőcseiek és bártfaiak, mert ezekben volt graduálrész. A fordított énekek Tranoscius, liptó- szentmiklósi prédikátor Cithara sanctorum című biblikus cseh nyelvű énekeskönyvéből készülhettek.8 Szintén lehetséges, hogy az Eperjesi graduálban is meglévő vagy hasonló cseh-morva eredetű énekekre is gondolt a megrendelő.9

Elháríthatjuk viszont azt a feltételezést, hogy talán az Öreg graduál Csepre- gen használt példányáról van szó. Ebben nem volt egyetlen szláv (biblikus cseh) nyelvből fordított ének sem. Továbbá nem ismeretes olyan mennyiségű protestáns himnusz, antifóna és egyéb magyar gregorián tétel, amelyekből az Öreg graduálban meglévőket mind mellőzve olyan vaskos gyűjteményt lehetett volna összeállítani, amekkorát a prédikátor megrendelt.

4. A megrendelt és bizonnyal el is készült kéziratos graduál a levélben foglalt terjedelméből becsülve elég tekintélyes kötet. A 17-18. században négy konc 100 ív nyomtató papír. Kézírásos többszörözés miatt talán inkább finomabb és vastagabb írópapírból 96 ív a megkívánt terjedelem (konconként

8 JiftiK Tranowsky: Písné duchovní staré y nővé... Lőcse, 1636; RMNy 1655

9 Vö. Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis 1635. Edited an introduced by Ilona Ferenczi. Budapest, 1988. [Kísérő tanulmány] 29. (Musicalia Danubiana 9.)

78 Sáros|Kil<iki Fiizi'ld